Életünk.com Ezeket is nézd:
1492 januárjában Spanyolország utolsó mohamedán uralkodója, Boabdil, Granadában behódolt a katolikus fejedelemnek, Aragóniai Ferdinánd, és felesége, Kasztíliai Izabella előtt. A nagy győzelem jeléül ezüst keresztet és Szent Jakab-lobogót tűztek a város palotaerődjére, az Alhambra egyik tornyára, és ez egy új korszak kezdetét jelentette.
Az Alhambra, mely az egyik, Granada fölé emelkedő magaslatban áll, a mór alkotóképesség legszebb fennmaradt példája. A mohamedán mórok a VIII. század elején törtek be Spanyolországba Észak-Afrikából. A palota az árnyékos udvarok és csarnokok, a kecses árkádok, márványoszlopok, szökőkutak és medencék útvesztője. Falait csipkeszerűen bonyolult motívumok és tarka azulejos, azaz mázas csempék díszítik. A leglátványosabbak a mennyezetek „sztalaktit” ékítményei, melyek óriási csillagrobbanásokat idéznek.
Az Alhambra külső megjelenése egyszerű, félelmetes falai és bástyái a magaslat terepadottságainak megfelelően épültek ki, a háttérben pedig a Sierra Nevada csillogó, ezüstös csúcsai emelkednek. Belül finom, és nőies világ hívogat: patkóívek, fénylő vizű csatornák és medencék, valamint a szinte minden felületet beborító, vég nélküli, geometrikus és virágmintázatú stukkódíszítmények világa.
Az Alhambra csaknem 250 éven át a granadai Naszrid-uralkodók palotája, háreme és az udvari hivatalnokok székhelye volt. Boabdil behódolása óta, mely ugyanabban az évben történt, amikor Kolumbusz elindult, hogy körülhajózza a földet, az Alhambra századokon keresztül dacolt a tűzvésszel, földrengéssel és elhanyagoltsággal.
Ám a bővítések és a kiterjedt restaurálások ellenére ma is megigézi a látogatókat a mór paradicsom meseszerű látványával.
