A XVII. században alapított Paramaribo az első európai település volt, amelyet a korábbi Holland Guyana gyarmat, a jelenlegi Suriname területén – Dél-Amerika északi partján – létesítettek. Az óváros nagy része elhanyagolt és elhagyatott – a nyomor és a trópusi viharok rányomták bélyegüket az utóbbi három évszázadban – ,de a turizmus jelenlegi fellendülése az újjászületés lehetőségével kecsegtet.
A város eredeti, még a gyarmati időkből származó utcahálózata lényegében fennmaradt, az épületek stílusa jellegzetes ötvözet: a füves terek körül álló, fekete-fehérre színezett, helyi anyagokból épült holland házak formavilágában az ősi indián kultúra hatása is érződik.
A Zeelandia erőd előzménye az a tengertől 15 kilométerre található francia erőd volt, amely a Suriname folyó kanyarulatánál állt: a spanyolok állítólag itt léptek partra 1499-ben. Eköré épült maga a város, Paramaribo. Miután a britek 1651-ben új gyarmatot alapítottak itt, rabszolgák munkára fogásával mintegy ezer angol látott neki az erőd kibővítésének, amit akkor Fort Willoughbynek neveztek.
1667-ben a bredai egyezmény értelmében a britek átengedték a gyarmatot a hollandoknak, és ezt követően készült el végleges formájában az erőd. Sarkain erődített bástyákkal kialakított ötszögletű védőfalai között szorosan egymás között sorakoznak az épületek.
Suriname egyik legfontosabb történelmi épületeként a Fort Zeelandiát nemrégiben teljesen helyreállították. Közvetlenül a folyóparton áll, és a Suriname-i Múzeum egy részének ad otthont.