A szívleállást (klinikai halált) túlélt emberek közül viszonylag sokan számolnak be nagyon hasonló, úgynevezett halálközeli élményekről. Egy amerikai egyetem kutatócsoportja jelentős előrehaladást ért el a kérdés megértésében. Igaz, megfigyeléseiket nem emberi agyban, hanem patkányok agyában, a szív-és vérkeringés leállását követő első mintegy 30 másodpercben tették.
Az eredményekről beszámoló tanulmányukat a Proceedings of the National Alademy of Sciences-ben tették közzé. És a szerint a kutatók az említett rövid időszakban (a szív leállását és az agy vérellátásának megszűnését követően) a patkányok agyában élénk, a tudatos észleléshez nagyon hasonló mintázatú agytevékenységet figyeltek meg.
Mint azt a kutatócsoport vezetője elmondta,
Jóllehet a patkányok agyában az agyhalál beálltát röviddel megelőzően végbemenő folyamatok közvetlenül nem hozhatók kapcsolatba az emberi agyműködéssel, neurofizológiailag mégis hasonló lefolyásúak lehetnek. Emellett maga a vizsgálat során alkalmazott eljárás módszertani útmutatást nyújthat esetleges későbbi, emberes klinikai vizsgálatokhoz, amelyekhez persze számtalan orvosetikai kérdés előzetes tisztázása szükséges.
A klinikai halált túlélt emberek, mintegy 20 százaléka számol be halálközei élményekről. A leírások döbbenetesen hasonlóak a testen kívüli lebegésről, hirtelen kiélesedő, a „ valóságosnál is valóságosabb „ érzékelésről, vakító fényekről számolnak be, ám egyelőre tisztázatlan, hogy eközben milyen folyamatok mennek végbe az agyban.
Ha ehhez tényleges élettani folyamatok kapcsolódnak, akkor azok hasonló jellegzetességeket mutatnak az emberi és az állati agyban.
Címkékagytevékenység halálközeli élmények klinikai halál neurofizológia szívleállás testen kívüli lebegés