A XVII. század elején emelt San Diego-erőd kezdettő fogva Acapulco kikötőjének védelmét szolgálta. A város elsősorban azért vált fontos hajózási központtá, mert 1565-től 1815-ig ide érkeztek a “Manila Galleon” gályák. Ezek a hajók biztosították évszázadokon át az egyetlen közvetlen és megbízható kereskedelmi összeköttetést Ázsia és Amerika között.
A Csendes-óceán partján fekvő Acapulco a bronzkor óta lakott terület. A spanyolok 1525-ban hódították meg: az volt a bázisuk kísérleteik során, hogy útvonalat találjanak Ázsiába. Az útvonalat – Manila és Acapulco között – végül 1565-ben Andrés de Urdaneta (1498-1568) fedezte fel.
Acapulco ennek köszönhetően virágzásnak indult, de felfigyeltek rá a kalózok. 1587-ben Sir Thomas Cavendish (1555-1592) elfogott egy spanyol gályát, amely 1,2 millió aranypesót szállított. 1615-ben a holland flotta támadása után Diego Fernández de Córdoba (1578-1630) modern, ötszögű alaprajzú erődöt építtetett a kikötőre néző dombra. Megépítésekor ez volt a legnagyobb erőd a Csendes-óceán partvidékén. 1775-ben egy földrengés kis híján megsemmisítette, de újjáépítették.
Az erődben jelenleg az acapulcói Történeti Múzeum működik. A San Diego-erőd a korábbi várakra, hadmérnöki teljesítményekre jellemző megoldásokat felváltó új erődtípus egyik korai példája, és az utóbbi két évszázadban a világ egyik legfontosabb kikötőjeként működő Acapulco első számú védműve. A modern városképben nagyon jól mutat a fehér tetejű, ódon, ám ma is tiszteletet parancsoló épület.