Ha tápközegben egyetlen sejt sorozatosan osztódik és leánysejteket képez, akkor azonos sejtek képződnek,például ha ugyan olyan genotipus sejtek. Ezeket klónoknak nevezzük. Ha olyan sejtekről van szó, amelyek antitesteket termelnek, akkor monoklonális egyetlen klónból származó antitesteket kapunk. Ehhez azonban rendszerint két különböző sejtfajtát kell összeolvasztani az ilyen monoklonális antitesteket egyre nagyobb mértékben használják a laborvizsgálatokban és szórványosan kezelési módszerekben is előfordulnak.
Megvan az az előnyük, hogy nagyon egyöntetű hatást keltenek. Az azonban problémát jelent, hogy a termelt sejtek állatokból származnak , így az antitestek az emberben ellenreakciókat is kiválthatnak. A klónozás számos ellenszenvet vált ki az emberekből. A klónozás alapfeltétele az adott élőlény őssejtje, mely szintén nagy vitákat váltott, ki . A klónozást támogató szakemberek , folyamatosan fejlesztik ezt az eljárást és számos esetben már alkalmazták azokat gyógyíthatatlan csecsemők és gyermekek esetében.
Azonban még számos ismeretlen probléma adódhat, hiszen nem kizárt ezeknek a sejteknek a kóros mutációja sem, amely kezelhetetlen új betegségeket eredményezhet. Napjainkra ez az iparág már világméretű számokat jelent. A számos sikertelen kísérlet után a 90-es évek vége felé nagy áttörés jelentkezett a klónozás területén. Egy bárányt sikerült klónozniuk, ám a sejtek túl gyorsan öregedtek, így a bárány gyors lefolyású öregedésnek lett kitéve , a mutáció tüdőbetegséget okozott nála és kénytelenek voltak megszabadítani őt , a rászabadított pokoltól és 2003-ban inkább elaltatása mellett döntöttek.