Az „Isteni tengerpart” ahogy az őshonos lakosság nevezi, fenséges festővászonra kívánkozó táj, minden, amiről álmodozunk egy nyaralás alkalmával.
40km hosszan nyúlik el az Amalfi – partszakasz, vadregényes, ugyanakkor kedves tájakon. Gazdagon termő citromligetek és mediterránkertek ölelésében képeskönyvbe illő kisvárosok bújnak meg: Amalfi, Positano, vagy Scala.
Kanyargós útjai keresztülvágnak a hegyen, miközben a csodás tájon haladunk, elénk tárul a tenger kék és zöld színben játszó színei mindent áthatnak, narancs és citromligetek ragyogó színes kavalkádja vonzza szemünket magára. Nem csoda, hogy a világörökség részévé választották.
Az elmúlt évszázadokban talán egyetlen Európai kultúrának sem volt akkora vonzereje, mint a mediterrán Itáliának. Geothe itáliai utazásai óta, számtalan leírás, festmény és útibeszámoló adhatott szárnyat a képzeletünknek. Az utazok egykor az Alpokon keltek át, hogy tanulmányozzák az antik világ kincseit, később kötők és festők felfedezték a táj szépségét.
Amalfi lakósainak száma 8000, területe mindössze 3 négyzetkilométer. A meredek terepen egyszerűen nincs több hely. Az Amalfi-tengerparton rengeteg a lépcső, próbára teszi a helybelieket, az idelátogatók pedig alábecsülik a nehéz terepet.
Az Amalfi Dóm a dicső múltra emlékezet. Amalfi már 958-ban Itália első tengeri köztársasága volt. Gazdag, független, nyitott. Bizánci majolika-boltívek tanúskodnak a kelettel való szoros kapcsolatról. Elegáns boltívek alatt a Dóm nyújtotta biztonságban alusszák örök álmukat azok a személyek, akik középkorban sokat tettek a városért : arisztokraták és kereskedők. Afrikából származó arannyal, bizánci drágakövekkel, szíriai kelmével kereskedtek, és felvirágoztatták Amalfit.
Csendes estéken, vagy a déli napsugarak elől üljünk be a Trattoriába, együnk egy finom tésztát a tenger gyümölcseivel, vagy egy citromos desszertet, ami nem más, mint egy puding és a digestif-limoncello, helyi citromból.