A szaloncukor az ünnep, és a karácsonyfa nélkülözhetetlen eleme. Vannak, akik felaggatják a fára, mások inkább megeszik, de kétségtelen, hogy minden háztartásban ott van. Talán nem is gondolnánk, hogy ennek az ünnepi édességnek milyen régi időkre nyúlik vissza a története.
A szaloncukor „ükapja” a fondant cukor volt, amit először a cukrászok a 14. században készítettek Franciaországban. Az édesség megjelenése tulajdonképpen már akkor hasonlított a maihoz, hiszen a franciák a masszát egy olyan papírba csomagolták, melynek a végeit összecsavarták. A szaloncukor elterjedésének történetére azonban kétféle verziót is ismerünk, az egyik szerint a 19. század közepén, egy angol édességbolt tulajdonos, Tom Smith látta a nem mindennapi édességet a franciáktól, és visszatérve londoni édességüzletébe, ő is gyártani, majd árusítani kezdte a finomságot- míg az végül egész Európában elterjedt. A másik történet alapján egy francia cukrász a 17. században Berlinbe költözött, és ott elkezdte terjeszteni saját finomságát, míg végül már egész Európában elterjedt. Hazánkba a szaloncukor a 19. század folyamán jutott el, egy német cukrásznak köszönhetően. Ezután hamar a karácsonyhoz kötődött a szaloncukor vásárlása, és például 1891-ben már egy szakácskönyv is említi, hogyan kell házi szaloncukrot gyártani.
A szaloncukor tehát hamar megnyerte az embereket, és elterjedt, végül pedig az ünnep kellékévé vált, azonban nem mindig ez volt a neve. A mai szaloncukor elnevezést annak köszönheti, hogy régen a fenyőfát a szalonban díszítették fel, és arra aggatták rá az édességeket.
Címkék19 század Franciaország karácsony szaloncukor
Ezt mindenképpen olvasd el!
Hogyan készítsünk karácsonyi párnát?
Nehéz kényelmes párnát találni üzletekben. Többnyire jól néznek ki, ezzel nincs is baj, viszont fél …