Életünk.com Ezeket is nézd:
A szaloncukor az ünnep, és a karácsonyfa nélkülözhetetlen eleme. Vannak, akik felaggatják a fára, mások inkább megeszik, de kétségtelen, hogy minden háztartásban ott van. Talán nem is gondolnánk, hogy ennek az ünnepi édességnek milyen régi időkre nyúlik vissza a története.
A szaloncukor „ükapja” a fondant cukor volt, amit először a cukrászok a 14. században készítettek Franciaországban. Az édesség megjelenése tulajdonképpen már akkor hasonlított a maihoz, hiszen a franciák a masszát egy olyan papírba csomagolták, melynek a végeit összecsavarták. A szaloncukor elterjedésének történetére azonban kétféle verziót is ismerünk, az egyik szerint a 19. század közepén, egy angol édességbolt tulajdonos, Tom Smith látta a nem mindennapi édességet a franciáktól, és visszatérve londoni édességüzletébe, ő is gyártani, majd árusítani kezdte a finomságot- míg az végül egész Európában elterjedt. A másik történet alapján egy francia cukrász a 17. században Berlinbe költözött, és ott elkezdte terjeszteni saját finomságát, míg végül már egész Európában elterjedt. Hazánkba a szaloncukor a 19. század folyamán jutott el, egy német cukrásznak köszönhetően. Ezután hamar a karácsonyhoz kötődött a szaloncukor vásárlása, és például 1891-ben már egy szakácskönyv is említi, hogyan kell házi szaloncukrot gyártani.
A szaloncukor tehát hamar megnyerte az embereket, és elterjedt, végül pedig az ünnep kellékévé vált, azonban nem mindig ez volt a neve. A mai szaloncukor elnevezést annak köszönheti, hogy régen a fenyőfát a szalonban díszítették fel, és arra aggatták rá az édességeket.
