Életünk.com Ezeket is nézd:
A gyermek, aki másfél-kétéves korában még nem ül fel, nem érdeklődik az emberek és dolgok iránt, már komolyabb problémát jelent. Sokáig csecsemőként kell kezelni és gondozni. Mivel tudatosság csekély, kevés figyelmet kap a család részéről, és nem is találják túl szeretetre méltónak. Természetesen a helyes módszert nehéz megtalálni.
Függ a fogyatékosság fokától, a gyermek vérmérsékletétől, attól, hogyan hat a család többi gyermekére, talál-e játszó társakat és neki megfelelő tevékenységet, van-e a helyi iskolában különleges osztály, tudnak-e a szülők megfelelő bennlakásos intézetet találni. De leginkább attól, hogy az édesanya tudja-e szívesen, örömmel gondozni a gyereket, mennyire tudja szeretni, vagy mennyire meríti ki őt a gondozás fizikailag és érzelmileg.
Ezen kérdések legtöbbjére már válaszolhatunk, amikor a gyermek az első vagy második évét betöltötte. Van olyan anya, aki az elmaradott gyermeket maga is tudja gondozni. Megtalálja a módját, hogyan törődjön vele és ez nem is meríti ki különösebben. Örülni tud kellemes tulajdonságainak, nem ijed meg a nehézségektől és nem is temetkezik el egészen a fogyatékos gyermek gondozásában.
A család többi gyermeke átveszi az anya magatartását, és az, ahogy a család együttesen befogadja, kihozza a lehető legtöbbet a szellemileg fogyatékos gyermektől és életének jó indulást biztosít. Így véglegesen otthon maradhat és ez lesz a legmegfelelőbb megoldás számára. Olyan édesanya is van, aki bár nagyon szereti a gyermekét, mégis úgy érzi, hogy a különleges véleményektől egyre idegesebb és türelmetlenebb lesz.
