Életünk.com Ezeket is nézd:
A színjátszás az ókori Görögországban alakult ki, a Krisztus előtti tizedik századtól ötödik századig, legfényesebb korát azonban Periklész idejében élte, mikor a démosz ( népuralom, – későbbi demokrácia) megerősödött. Athén, mint a legerősebb városállam élen járt a kulturális élet megalapozásában. Eleinte Dionüszosz, (a bor és mámor istene) tiszteletére tartott szertartások voltak, úgynevezett “ditüramboszt” adtak elő, ami egyféle kardal, férfikórus énekelt, pengetős hangszeres kísérettel. Az idő múltával a karból kivált egy, majd kettő, végül három ember, ezek a színészek elődei.
Legtöbbször konfliktusos játékot, drámát adtak elő. Csak férfiak játszottak, (a női szerepeket is), nem viseltek jelmezt, csak álarcot. A színház domb oldalába épült, félkör alakú nézőtér vette körül, ahol húsz – harmincezer (!!) néző is elfért. Egész napos szórakozás, elfoglaltság volt a színházi előadás, mindenkinek kötelező volt megjelenni, akinek nem volt pénze, azt az állam (Athén) fizette be. A programban, melyben írók versenyeztek, három dráma, és egy vígjáték volt műsoron.
A nézők,- akik egyébként az előadás alatt ettek – ittak, be – be kiabáltak, tapsoltak, sőt meg is dobálták a színészeket – szavaztak, amely a tetszésnyilvánítás erőssége volt. Ez juttatta valamelyik szerzőt babérkoszorúhoz, ami anyagiakban, erkölcsileg, és politikailag is rendkívül nagy elismerést jelentett. Ebben élen járt Szophoklész, aki kilencven évig élt, százhúsz darabot írt, és több mint harminc alkalommal vett részt versenyen, ebből huszonnégyet meg is nyert.
