A kertészek jól tudják milyen gyorsan terjedő gyom a gyermekláncfű, vagy másik ismert nevén, a pitypang. Sokan meg is vetik, pedig gazdag tápértékekben és gyógyhatása is több, mint ezer éve ismert.
Az ókori időkben a kínai orvosok tüdőgyulladásra, megfázásara, fekélyekre, elhízásra és még fogfájásra is használták.
Az arabok a 10. században vizelethajtóként ismerték, és ebben hittek a középkori európai emberek is. Jó hírt szerzett Európában még, mint az epekő és a sárgaság ellenszere.
A 17. században az angol herbalista Nicholas Culpepper népszerűsítette a gyermekláncfüvet, és annyi betegségre alkalmazták, hogy orvossággá vált.
A 19. században már sokan nem tartották olyan nagyszerű gyógynövénynek. Napjaink herbalistái szerint azonban vizelethajtóként, menstruációs panaszokra, magas vérnyomásra és lábduzzadásra ajánlható.
Állatokon végzett kísérletek kimutatták a növény vizelethajtó hatását. Bár az ilyen eredményeket nem lehet mindig embereknél alkalmazni, de a pitypangnál úgy tűnik, igaz. Vizelethajtó hatása miatt alkalmas lehet a fogyókúrában, de így csak a víz miatti túlsúly adható le.
Magas vérnyomásban szenvedőknek is írnak fel orvosok vizelethajtókat, nekik talán segíthet a gyermekláncfű. E betegség azonban komoly, szakszerű orvosi kezelést igényel, ezért csak orvosunkkal megbeszélve használjuk a növényt.A gyökérfőzete alkalmas a menstruációs panaszok enyhítésére, vizelethajtásra, magas vérnyomásra, illetve emésztésserkentésre.
Az elkészítéshez 2-3 teáskanál porított gyökeret forraljunk 15 percig egy pohár vízben, és lehűlés után igyunk naponta legfeljebb háromszor.
A gyermekláncfű friss levelét ehetjük zöldségként, vagy salátát készíthetünk belőle. Forrázathoz pedig 15 g szárított levelet áztassunk 1 pohár vízben, majd 10 perc után fogyasztható napi, legfeljebb 3 alkalommal.
Ha bármilyen kellemetlen mellékhatás jelentkezik a növény alkalmazása során- gyomorpanasz, hasmenés- csökkentsük vagy hagyjuk abba fogyasztását.