Kezdőlap » Jog » A diszkrimináció tilalma és a pozitív diszkrimináció

A diszkrimináció tilalma és a pozitív diszkrimináció

Sokat halljuk és olvassuk, hogy tilos a diszkrimináció. De mégis, mit jelent ez?

A diszkrimináció jelentése: (hátrányos) megkülönböztetés, indokolatlan különbségtétel. Bármiféle olyan cselekedet, tevékenység, szabályozás, vagy egyéb dolog, ami egy adott személy vagy csoport megkülönböztetésére, többiektől való elkülönítésére szolgál, vagy arra vezet.

Az Alaptörvény előírása szerint az alapvető jogok mindenkit, megkülönböztetés nélkül megilletnek. Az esélyegyenlőség előmozdítása fontos állami feladat. Az esélyegyenlőségi törvény (2003. évi CXXV. törvény) értelmében tilos a természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek között bármiféle indokolatlan különbségtétel. Minden személyt azonos tisztelet és körültekintés illet meg, illetőleg mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyéni szempontjai azonos mértékben figyelembevételre kerüljenek.

Hátrányos megkülönböztetés különösen (de nem kizárólag): személyek közötti különbségtétel nem, szín, faj, vallás, politikai meggyőződés, egyéb vélemény, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi státusz, fogyatékosság, családi állapot alapján.

Nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilos: eszerint nem megengedett az olyan intézkedés sem, mely látszólag semleges, és azonosan kezeli ugyan a személyeket, mégis, közelebbi megvizsgálással látható, hogy hatásában egy konkrét csoportra vonatkozik, vagy épp egy konkrét csoportot kizár.

A diszkrimináció tilalmazásának indoka, hogy egy társadalomban kívánatos az, hogy annak tagjait (legyenek azok természetes vagy egyéb személyek) egyenlőként kezeljenek, azaz azonos jogok illessenek meg mindenkit, és azonos kötelezettségek is terheljék őket. Van azonban kivétel is e szabály alól, amely pontosan azt hivatott szolgálni, hogy az eleve hátrányosabb helyzetben lévő személyek, illetve csoportok esélyt kapjanak felzárkózni, beilleszkedni, és a hátrányuk eltüntethető, vagy legalábbis csökkenthető legyen.

Ilyen módon a pozitív diszkrimináció, vagyis az előnyben részesítés bizonyos esetekben és feltételek mellett megengedhető. Nem sérti tehát az Alaptörvényt a jogszabályon alapuló adókedvezmény alkalmazása bizonyos privilegizált csoportok (mint például többgyermekes családok) esetében. Ugyanígy nem alaptörvény-ellenes a munkaerő-piacon előnyben részesíteni a fiatal munkavállalókat, a megváltozott munkaképességű személyeket, vagy éppen a GYES-ről visszatérni kívánókat mindaddig, amíg az előnyben részesítésük indokolt, és legfeljebb a hátrányok kiküszöbölésére szolgál, valamint az nem jár mások aránytalan sérelmével. Összességében elmondható tehát, hogy a pozitív diszkriminációnak világos társadalmi célja kell, hogy legyen, és az előnyben részesítésnek alkalmasnak és pont elégségesnek kell lennie ezen cél elérésére.

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

About Schmidt Dorina

A győri Széchenyi István Egyetemen végeztem. Imádok utazni, írni és borzasztóan sokat olvasni! :)

Ezt mindenképpen olvasd el!

Mindenkinek joga van a szabadsághoz

Minden embernek joga van a gondolathoz, a saját vallásának gyakorlásához, a békés gyülekezéshez és a …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük