A cukorbetegség, más néven a diabetes mellitus, a szervezet anyagcseréjének krónikus megbetegedése. A szénhidrát-anyagcsere zavara áll a középpontban, de ez a folyamat érinti a zsír- és a fehérje-anyagcserét is. A cukorbetegség alapvető oka az, hogy a hasnyálmirigy nem termel elég inzulin nevű hormont, vagy a szervezet érzéketlen az inzulinra.
A sejtek nem képesek a glükóz felvételére inzulin hiányában, ezért szervezetünk vércukorszintje megemelkedik. Ha több a szervezetünkben az inzulin, akkor pedig a vércukorszint túl alacsony lesz. Egyik eset sem jobb.
Szervezetünk fő energiahordozója a cukor, és ez a vérünkben, mint glükóz (szőlőcukor) van jelen. A vérből a legtöbb sejtbe a glükóz az inzulin nevezetű hormon segítségével jut be, így tehát az inzulin csökkenti a vércukor szintet.
Két féle típusú cukorbetegségről beszélhetünk. Az 1-es típusú, valamint a 2-es típusú cukorbetegségről.
Az 1-es típusú cukorbetegségnél az autoimmun betegség áll fenn, amit az inzulinhiány okoz. Ennek hátterében az áll, hogy a szervezetünk immunrendszere idegen sejtként ismeri fel a saját sejtjeinek egy részét, és az immunválasz következtében elpusztulnak a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjei. Ez a fajta diabétesz bármely korban előfordulhat, de inkább gyermekkorban, vagy a fiatal felnőtteknél szokott gyakoribb lenni.
A 2-es típusú cukorbetegségnél az agy érzékeli, hogy a vérben sok cukor van, és utasítja a hasnyálmirigyet, hogy állítson elő több inzulint, a sejtek azonban ellenállnak. Ezt az eredményezi, hogy több éven át magas volt az inzulinszint és így kialakult az inzulinrezisztencia. Tehát az agy hiába utasítja a hasnyálmirigyet, hogy több inzulint termeljen, ez a sejtek ellenállása miatt nem valósul meg, és egy bizonyos idő után a hasnyálmirigy feladja a harcot, aminek következtében már tartósan magas lesz a beteg vércukorszintje.
Ennek tünetei, a vizelet mennyiségének növekedése, fejfájás, fáradságérzet, izzadás, kéz-és lábzsibbadás, látászavar, nehezen gyógyuló sebek, hányinger, hányás, stb.
Szövődményei lehetnek a látáskárosodás, érelmeszesedés, infarktus, impotencia, veseelégtelenség, stroke, illetve a nagyon nehezen gyógyuló sebek és az elfekélyesedés.
Akinél a cukorbetegséget diagnosztizálták, annak szigorú diétára lesz szüksége napi ötszöri étkezés mellett, a magas cukortartalmú ételeket kerülve, valamint a megszabott szénhidrátértéket megtartva. Emellett fontos, az életmódváltás, a rendszeres vércukormérés, gyógyszeres-vagy inzulinos kezelés, a lábak rendszeres vizsgálata, valamint ha egy seb keletkezik a lábon, azonnal orvoshoz kell fordulni, és folyamatosan kezelni kell azt.
Sajnos előfordulhat, hogy a betegnek vagy nagyon magas a vércukorszintje, vagy nagyon alacsony és ilyenkor megtörténhet a diabeteses kóma. Ilyenkor, amíg a beteg az eszméletét el nem veszíti, azonnal egy gyorsan felszívódó cukrot, például szőlőcukrot kell neki adni, vagy éppen cukros vizet. Ha a beteg már elvesztette az eszméletét, azonnal hívjunk orvost, aki intravénásan glükózt fog neki beadni. Ha a beteg ilyen helyzetben nincs azonnal kezelve, bele is halhat. Ezért fontos, hogy mindig figyeljünk oda az esetleges tünetekre, hogy még időben észrevegyünk, ha baj van.