Kezdőlap » Látnivalók » A berlini fal

A berlini fal

1961. augusztus 13-án hajnalban húzta fel az NDK hadserege a Kelet- és Nyugat-Berlint elválasztó szögesdrótot, melyet néhány napon belül 3 m magas, áthatolhatatlan betonfal váltott fel, és majdnem három évtizedre kettészakította a német fővárost. A Harmadik Birodalom kapitulálása után 1945-ben a szövetségesek Németország területét négy – egy szovjet, egy amerikai, egy francia és egy brit – megszállási övezetre szabdalták szét. A főváros, Berlin mélyen a szovjet zónába került volna, a szövetségesek azonban úgy határoztak, hogy a tervezett újraegyesítésig közösen látják el a főváros katonai ellenőrzését.

A három Nyugat-Berlini zóna később egyre szorosabb együttműködése Sztálint félelemmel töltötte el és katonai blokád alá vette a fővárost. A szövetségesek azonban egy légihíd fenntartásával meghiúsították Sztálin tervét. A hidegháború felerősödése végül ahhoz vezetett, hogy Németország és Berlin is kettészakadt, így alakult meg az NSZK és a szocialista kelethez tartozó NDK. 1952-ben a nyugati városrész lakói számára megtiltották az NDK-ba való beutazást, Kelet-Berlinben pedig súlyos adóterhekkel sújtották azokat, akik a jobb fizetéssel kecsegtető „kapitalista” NSZK-ban vállaltak állást. A két Németország teljesen eltérő irányban fejlődött. A keleti részen tapasztalható nyomorúságos körülményekkel és terrorral szemben az NSZK szabadságot és jólétet kínált. Emiatt egyre többen hagyták el a keleti városrészt. 1961-ben szögesdróttal és katonai őrséggel, nem sokkal később pedig őrtornyokkal erősített betonfallal választották ketté Berlint. Az 1980-as évek elejére már egy 3,5 méter magas betonfal árokrendszerrel, kutyás határőrökkel és helyenként aknamezőkkel igyekezett elrettenteni az esetleges határsértőket. Mindezek ellenére évente több tízezren kísérelték meg életük kockáztatásával a határátlépést. 1989-re a Szovjetunió az összeomlás szélére sodródott, és nem sokkal a szocialista pártrendszer kapitulálása után a Berliniek megkezdték a fal lebontását.

A városban a fal azonban nem tűnt el nyomtalanul. A nyomvonala a mai napig követhető és megtalálható az útburkolatba épített jelzővonalak mentén. Sok helyen felfestéssel, máshol az eredeti fal megőrzött darabjaival emlékeznek arra a sötét 30 évre, mikor halálbüntetés járt azért, ha az ember át akart menni a szomszéd utcába. Egy sétálóutca mentén, egy 5 km-es szakaszon a falat nem bontották el, hogy emlékül szolgáljon az elkövetkező nemzedékek számára.

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

About Schmidt Dorina

A győri Széchenyi István Egyetemen végeztem. Imádok utazni, írni és borzasztóan sokat olvasni! :)

Ezt mindenképpen olvasd el!

Bahrein avagy a futamok szigete

Gyönyörű ország, ám közel sem olyan békés, mint ahogyan azt gondolnánk. Szinte nincs olyan év, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük