A történelem során igen sok nemzet képviselője telepedett le az Antillákon, akik sosem szakadtak el Európától. Ugyanis a szigetvilág még ma is Franciaországhoz tartozik. A helyiekre továbbra is jellemző az anyaországi életforma, pedig a szigeteket nem egy francia, hanem a spanyoloknak dolgozó genovai hajós, Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1493-ban.
Elsőként ismerte fel az Antillák stratégiai fontosságát is, hiszen a szigetek egyrészt támaszpontként szolgálhatnak a Karib-tenger birtokba vételéhez, másrészt pedig fontos szerepük van a két amerikai kontinens közötti kereskedelmi forgalomban. Így nem csoda, hogy ez a vidék nagyon hosszú ideig viszályok gócpontja volt az európai tengerésznemzetek között, melyből végül Franciaország keveredett ki győztesként.
Szomorú tény, hogy a cukornád-ültetvények gondozására afrikai rabszolgákat szállítottak a szigetekre. Bár az emberi jogokon 300 év alatt sokat sikerült csiszolni, sok helyi lakosnak az a véleménye, hogy Dominikához hasonlóan a szigeteknek függetlenségre lenne szükségük. Majdnem minden szigetnek van saját jelzője is, így Guadalupe-ot Smaragdszigetnek, Martinique-t pedig a Virágok szigetének nevezik. Ez utóbbi helyről származik a francia történelem egyik leghíresebb nőalakja is, Napóleon Bonaparte császár felesége, Josephine is.
De az Antillák más hírességeket is adtak a franciáknak, például Aimé Césaire kortárs költőt is, akit a négritude szenvedélyes képviselőjeként tartanak számon. A trópusi szigetek egyetlen hátránya az időről időre megjelenő trópusi viharok csapásai, melyek gyakran jelentős károkat hagynak maguk után.