A tormát hagyományosan a húsvéti sonkához, főtt húsokhoz kínálják- arra viszont valószínűleg kevesen gondolnak, hogy kiváló ellenszere a súlyosabb, mellkasra húzó meghűléseknek is.
Történelme
A tormát már több mint 3500 éve termesztik a gyökeréért, melyet nemcsak erős íze miatt kedveltek, hanem gyógyító tulajdonságaiért is. A 18. században a növény a londoni gyógyszerkönyvben ismertetett alapanyagok között is szerepelt, azaz hivatalosan gyógyszernek minősült. Az orvosok tormával kezelték a köhögéses betegségeket- a szamárköhögéstis-, valamint a rekedtséget. A péppé zúzott gyökeret borogatásra vagy bedörzsölésre használták reumás panaszok, isiász, arczsába, köszvény és más fájdalmas állapotok enyhítésére. Alkalmazták kozmetikai célokra is például a szeplők eltávolítására, valamint a bőr üdévé tételére.
Mit tartalmaz?
A tormában lévő, erősen csípős ízű mustárolaj-glikozidok több más növényben- például a mustárban- is megtalálhatók. Ezek a vegyületek irritálják a bőrt, s a kezelés helyén az erek kitágításával vérbőséget idéznek elő, ami hozzájárulhat a mellkasi váladéklerakódás felszakításához, illetve a fájdalom csillapításához.
A torma emellett antimikrobiális hatású (vagyis képes elpusztítani a mikrobákat, például a baktériumokat), és enyhítheti az orr, az orrmelléküregek és a hörgők dugulásait-ezért alkalmas a meghűlések és a légúti fertőzések kezelésére. Fertőtlenítő és vízhajtó tulajdonságai miatt húgyúti fertőzés esetén is használták.
Mire jó?
Allergia, gyomorégés, húgyúti fertőzések, orrmelléküreg gyulladás, izomfájdalom, légúti betegségek, orrdugulás.