A sárga rókagomba a gombagyűjtők kedvenc zsákmánya. Sokan úgy gondolják, hogy kizárólag csak ez a rókagombafaj fordul elő hazánkban. Holott más fajokkal is találkozhatunk a rókagombák nemzettségéből, amelyek étkezési értéke kevésbé jelentős, viszont természetvédelmi szempontból-elsősorban élőhelyeik visszaszorulása miatt- kiemelt figyelmet érdemelnek.
Természetvédelmi értéke 10 000Ft. Ezek közül az egyik legfontosabb faj, a sötétedőhúsú rókagomba (Cantharellus melanoxeros),amely Európában is szinte kizárólag a dombvidéki,középhegységi területeken fordul elő. Hazánkban csak néhány lelőhelye ismert, újabban a Gömör-Tornai Karsztról jelezték a faj előfordulását, a középhegységi vonulatokon gyakrabban megtalálható augusztus-október között.
A sötétedőhúsú rókagomba termőtestei- a sárga rókagombától eltérően- sokszor csoportos megjelenésűek,a tölcsérszerű, gyakran hullámos kalap alsó részét bevonóeres termőréteg sem teljesen sárgás, inkább lilásszürke árnyalatú. Az idősebb példányokon már a termőhelyen is megfigyelhetjük a szürkülést, ami a tönkön általában erőteljesebben jelentkezik (akár feketedhet is), kalappal nem rendelkezik (kalaprésze 2-5 cm átmérő körüli), de kalapszerű felületén is láthatunk szürkülést, vagy feketedést. Ha kettévágjuk, a rókagomba viszonylag vékony húsa főleg a tönkben feketedik, de a feketedés előtt enyhe vörösödést is tapasztalhatunk. Húsát megszagolva, sohasem érezzük a sárga rókagombára jellemző barackillatot.
A savanyú talajú földeket kedveli, tölgyeseket, bükkösöket, sajnos csökkenő élettere miatt a kihalás veszélyezteti.