Siwa az egyiptomi-líbiai határnál található eldugva, a sivatag mentén egy oázisban. A berber lakók között európaiakat is találhatunk, akiket elragadott Siwa varázslatos ereje és a felfokozott nyugati civilizációbeli életüket lecserélték egy nyugodtabb, sivatagi életre, ahol gyermekeiket természetes közegben nevelhetik tovább. Ezeket a családokat a saját országukban nehezen értik meg, hogy miért hagynak ott egy fejlett civilizációt egy olyan országért ahol még gyerekcipőben járnak ezek a fejlesztések, és az élet a homokdűnék között zajlik. A válasz Siwa erejében rejlik és abban, hogy európaiként több lehetőségük van, mint a berbereknek.
Nem kell a szigorú szabályok szerint élniük. A berber nők nem dolgozhatnak, nem járhatnak szórakozni nekik otthon a férjük mellett kell helyt állni, gyerekeket nevelni. 14 évesen az a berber nő, aki még nem házasodott meg, öregnek számít. Ezzel szemben azoknak az európai családoknak, akik otthonául választották Siwa oázisát szabadabban élhetnek, ugyanakkor természetes, hogy tiszteletben tartják a helyi szokásokat, és a helyiek is elfogadják a külföldieket, és családias hangulatot biztosítanak. Siwában mindenkinek jó kedve van, mindenki mosolyog, de nem tudják megmondani miért, az oázis titokzatos ereje van a háttérben, amelyet az ott feltörő források tartanak fent a sivatag közepén.
A legenda is úgy tartja, hogy annak idején Nagy Sándor és Kleopátra is ide járt fürdőzni. Az ország a forrásokon kívül híres a friss olivabogyóról és datolyáról ami persze bio és organikus az oázist körülvevő homokdűnék adta biztonsága miatt.