Kezdőlap » Családi élet » Párkapcsolat – hogy is van ez?

Párkapcsolat – hogy is van ez?

A nemtelenség világában élünk. Nem férfiak és nők vagyunk, hanem a társadalom szorgos kis hangyái – sori dolgozók, orvosok, köztisztviselök. Nem emberek, érzésekkel, vágyakkal – a munkaerőpiacnak nem széplelkű trubadúrok és kiváló háziasszonyok kellenek. Itt merül fel a kérdés, hogyan is van a párkapcsolat manapság? Hogyan legyen a nő nő, és a férfi férfi? A klasszikus szerepeknek már régen búcsút mondtunk -ritka a kivétel, ahol anyagilag megengedheti a család, hogy csak a férfi legyen állásban, másrészt ritka madár az olyan nő is, aki szívesen lesz háztartásbeli, míg férjuram keresi a pénzt. A mai nő önállóságra, bizonyos fokú függetlenségre vágyik. Nincs is ezzel semmi baj, hisz a férfi számára is vonzóbb egy olyan nő aki nem elveszett Hófehérke ebben a farkas-világban, és nem csüng folyton a nyakán. DE.

A mai nőkkel az a probléma, hogy a nagy feminizmusban elfelejtettek nőül. A férfiak pedig férfiul. Fentebb már szó esett arról, hogy a klasszikus szerepeknek a párkapcsolatban már vége van – talán mégsem kellene, hölgyek és urak!

Nézzük csak, mi a feladata egy nőnek és egy férfinak egy párkapcsolatban? Pontosabban, mire vágynak? Egyértelmű, a nő nőnek, a férfi férfinak szeretné érezni magát. Tehát, a nő afféle anti-Kirké módjára férfit varázsol az igazgatóból, mérnökböl.. a dolgozóból. A férfi pedig igazi nőt az ügyészből, titkárnőből, főnökasszonyból.

A probléma ott kezdődik, hogy a férfi a nőre nem nőként, hanem afféle női nemi szervekkel felszerelt férfiként tekint. A nőknél ugyanez a helyzet – a férfiakat hímtaggal rendelkező nőknek tekintik. Mit is értsünk ez alatt? A mai divat szerint a nők határozottak, kemények, és jajdenagyon nincs is szükségük pasikra, mert aki nem az ő játékszabályaik szerint játszik, az egyértelmű, hogy meg sem érdemli őket, és különben is, mennyi hal van még a tengerben?!

Ehhez jönnek a férfiak, akik eleinte örömmel vették a változást, mely szerint a szűziesség bokrában álmodozó, sokszor téveszmékben élő kisasszonyok helyére önmagukkal tisztában lévő nők kerültek – ám később kezdtek ijedten pislogni a harcias amazonokra, akik – elvéve tőlük a vadászat örömét -, gátlástalan módon nyomulnak az áldozatra. S miután az áldozat kifejezné óhaját egy esetleges elkészített reggelire, meglepve tapasztalja, hogy kívül leledzik az ajtón, egy „Nem vagyok a cseléded!“ kiáltás kíséretében.

Ezek természetesen túlzó példák, de a lényeget nagyon jól mutatják. A nagyanyáinknál megszokott egymás mellett való kitartásnak, megértésnek nyomát se leljük, inkább a megszoksz-vagy-megszöksz elv a divat.

Természetesen ami nagyon nem megy, azt nem kell erőltetni, de annak idején sem voltak hibátlanok az emberek, s még az sem volt ritka, hogy a házasság nem szerelemből köttetett, hanem szülők nyomására.
Figyeljünk oda a párunkra, ennyi a titok. Legyünk toleránsak a hibáival szemben, s közben gondolkodjunk el – valóban hiba az, vagy csak mi látjuk annak? Nagyon könnyű a „Nem érdemelt meg!“ mondattal dobálózni. Nézzünk magunkba is, tényleg megteszünk mindent a kapcsolatért?

Nem arról van szó, hogy a dolgozó nő a munkaideje után még kiszolgálja a férfit – ez munkaidő beosztástól is függ -, de apró kedvességek, egy ágyba szervírozott kávé vagy egy romantikus este csak úgy, nos, az apró dolgok csodákat tudnak művelni. S a férfi se felejtsen el udvarolni, kis ajándékkal kedveskedni. Nem is gondolnánk, hogy az apró figyelmességek, legyen az akár egy kis üzenet a hűtőn, milyen sokat jelent. Egy nő nem attól érzi nőnek magát, mert kétszáz pár cipő sorakozik a szekrényében, s a férfi sem attól lesz férfi, mert hat Audi áll a garázsban a Harley Davidson mellett.

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

About Schmidt Dorina

A győri Széchenyi István Egyetemen végeztem. Imádok utazni, írni és borzasztóan sokat olvasni! :)

Ezt mindenképpen olvasd el!

Miért nem lehet a jószívűséget erőltetni?

Amikor a gyermekek más gyermekekkel kezdenek játszani, másfél, két-, két és fél éves korban hajlamosak …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük