Az idegrendszer egyik legkülönösebb betegségének egyike, görcs nélküli, vagy görcsökkel kísért rohamok. Az egész testre kiterjedő spontán kialakuló görcsös rohamok (mereven rángatózó test) gyakorisága és rendszeressége, nevezhető epilepsziának.
Ezek a rohamok az agy normális működésének megszakadásából fakadó, az elektromos impulzusok üteme felborul.
Régen ezt a betegséget az ördög művének, boszorkányságnak nevezték, s más butaságból fakadó tévhitnek, hiedelemnek volt főszereplője.
A kiváltó okokat pontosan nem lehet behatárolni, de leginkább a neurotranszmittereket, ezeket az agyi ingerületátvivő anyagokat teszik felelőssé kialakulásukért.
Az magzati korban elszenvedett oxigénhiány is egyik lehetséges okozati tényezője, de a genetikai rendellenesség sem zárható ki.
Az agy kóros megbetegedései, fejen keletkező sérülések utólagos szövődménye, vagy fertőzések is okozhatnak epilepsziás rohamokat.
Grand mal : az egész testre kiterjedő erőteljes roham(nagyroham), amely ájulással, eszméletvesztéssel jár. Hirtelen izom-összehúzódások eredményeképpen a tüdőből kipréselődik a levegő, ez elég ijesztő hangot ad ki. Ezután kezdődnek az idegrángások (klónusos görcs), igen hevesen és gyakorisággal. A nyálelválasztás miatt beteg szája habzani kezd, néha a nyelv is megsérül, a vizelettartás is problémás lehet. Nehezen visszatérő öntudat, és zavarodottság jellemzi a roham végét.
Petit mal : ezt a faját kisrohamnak nevezik, és tünetei nem olyan erőteljesek, mondhatni látszólag semmi tünettel nem járnak. Inkább tűnnek szórakozottnak, elgondolkodónak, mert nem reagálnak a hozzájuk intézett szavakra, leginkább a „kiesett idő” a megfelelőbb szó, mert a beteg a kisroham végén, mit sem sejtve „kimaradásáról”, ott folytatja a tevékenységét, ahol a roham előtt tartott. Nincsenek tudatzavarok.
Atóniás epilepszia esetében az izmok csak egy röpke pillanatig veszítik el tónusukat.
Myolónusos görcsöknek azt nevezzük, mikor egy-egy izomcsoportban keletkezik a rángás, végtagok, vállak, fej. Ezek napi gyakorisága nagyon magas.
Az epilepsziát gyógyszerekkel kezelhetik, de ennek kiválasztásánál figyelembe kell venni a fajtáját, és erősségét.
Műtéti úton való beavatkozás is lehetséges, de veszélyessége miatt meggondolandó.
Végleges megoldás lehet az agyba ültetett elektródák, amik szabályozzák az ingerület-átvitelt.