A nonverbális – azaz szavak nélkül zajló – kommunikációs szituációk kutatása során a társadalomtudósok megállapították, hogy a hétköznapi társalgások során különböző társas szabályok érvényesülnek. Ilyen például a vizuális egyensúly, mely az optimális egymásra és másikra nézés mennyiségét, minőségét jelenti. A vizuális egyensúlyt több tényező határozza meg: beszélgetőpartnerünk neme, státusza, életkora, egymáshoz való viszonyunk, valamint a beszélgetés természete.
A vizuális egyensúly szabályai a sikeres kommunikáció fenntartásához, kivitelezéséhez járulnak hozzá, hiszen a szabályok megszegésekor megszakadhat az érintkezés.
Alapvető törvényszerűség, hogy a hallgató többet néz partnerére, mint a beszélő, s a társalgás csak egy bizonyos arányában jön létre a kölcsönös szemkontaktus. A tekintet irányításában kulturális és nemi különbségek is szerepet játszanak. Az afrikai populáció beszéd közben emeli többször a partnerére tekintetét, míg az európaiak hallgatás közben nézik többször a másikat. A nők többször néznek partnerükre, mint a férfiak. Ezen kívül a beszédhelyzet szituációja is meghatározó: a partner nézése gyakoribb lesz együttműködés során, mint versenyhelyzetben, a nőknél azonban az ismételt szemkontaktus feszültségteremtő hatással bírhat. Összességében megállapíthatjuk, hogy a túl sok és túl kevés nézés is kellemetlen lehet a másik fél számára. Az agresszív tekintet evolúciós gyökerekkel rendelkezik. Számos madárfaj, kutya és majom tart fent hosszas szemkontaktust harc előtt, melyre támadással vagy meneküléssel reagálnak az érintettek.