El Castillo, ez a mohával benőtt erőd a nicaraguai San Juan folyó déli partján áll. 1673 és 1675 között építették a spanyolok, hogy védjék a Nicaragua-tó és a folyó találkozásának vidékét, valamint a térségben található spanyol birtokokat. Építése idején ez volt Közép-Amerika legnagyobb erődítménye.
Harminckét ágyúval védték, és a katonai védelmén túl megközelíthetetlenségét a falai előtt húzódó, krokodilokban és cápákban gazdag víz is biztosította. El Castillo a későbbikekben fontos szerepet játszott Nagy-Britanniának és Spanyolországnak a térség fennhatóságáért folytatott küzdelmében. 1762. július 29-én, a hétéves háború idején (1756-1763) egy kétezer fős brit különítmény támadást indított az erőd ellen.
Miután az ostrom során elhunyt a védők parancsnoka, a spanyol csapatok irányítását a tizenkilenc éves leánya, Rafaela Herrera vette át, akinek sikerült visszavonulásra kényszerítenie brit csapatokat.
El Castillo fontos szerepet játszott a britek legnagyobb hadvezére. Horatio Nelson (1758-1805) pályafutásának kezdeti időszakában is. 1780. április 11-én Nelson a szárazföld irányából intézett rajtaütésszerű támadást El Castillo erődje ellen, és bevette az építményt, megtartania azonban nem sikerült.
A névadó kisváros fölé magasodó El Castillo a spanyol birodalom egykori hatalmát és dicsőségét, valamint az Újvilágban véghezvitt hódításait jelképezve ma is uralja a vidék látványát. A csodás, ódon épület, mely a legnagyobb, valaha épített gyarmati erődök egyike, volt, mindenképp kötelező látnivaló.