Mindig igazat mondjunk a gyermeknek és annyit, amennyit megért. Amikor válaszolunk a gyermeknek, két fontos dologra kell ügyelni. Az egyik, hogy mindig igazat mondjunk neki, a másik pedig, hogy nem kell többet mondani, mint amennyire szüksége van, mint amire valóban kíváncsi, és amit képes megérteni.
Nem kell tehát megijedni, ha a gyermek kérdez, hanem épp olyan természetesen kell válaszolni neki ebben a témakörben is, mint amikor arra felelünk, hogy miért megy le a nap. A kérdéseknek örülni kell, mert ez jó alkalom arra, hogy a szülő közelebb kerüljön a gyermek lelki világához és arra is, hogyha gyermek a társitól kapott információkat csak félig értette meg, vagy azok pontatlanok voltak vagy éppen elferdítették az igazságot, esetleg közönséges, illetlen megfogalmazásban hallotta, azt a szülő kiigazítsa, a gyermek érzékeny gondolatvilágában helyre tegye, megértesse vele.
A gyermeknek jó és megnyugtató érzés lesz, ha bebizonyítjuk, hogy igenis lehet és érdemes a szüleihez őszintén közelednie, mert a szülő sohasem haragszik a felett kérdésért, szívesen válaszol rá és sohasem hazudik, sohasem ad bizonytalan, titkos választ. Nem menekül a mögé, hogy „ezt te nem értheted”. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha a gyermek kérdez, akkor már sejt valamit és azt a saját színvonalán már meg is képes érteni.
Mindezeken felül a nyílt tájékoztatás azért is szükséges, mert a gyermek szexuális inzultusnak is ki lehet téve. Ferde hajlamú emberek, „cukros bácsik” csábítása kislányokra, a gyermekpartnert kereső homoszexuális férfiak pedig a fiúkra jelenthetnek veszélyt.
A gyermekeknek szükségük van a szülői szeretetre. Ennek egyik szép megnyilvánulása a szülői csók, a szeretetteljes ölelés. de ha a kislány megszokja, hogy reggel odabújik az apjához az ágyban, a fiú meg az anyához, akkor az akaratlanul is szexuálisan ingerlővé válhat mindkét fél számára. Ezt jobb elkerülni, de feltétlenül gondolni kell erre a lehetőségre.