Életünk.com Ezeket is nézd:
A spenót Kis-Ázsiában őshonos növény. Vadon előforduló alakját ma is fogyasztják. Termesztéséről kb. kétezer év óta van tudomásunk. Európában kb. a XIV. században kezdték termeszteni. A spenót táplálkozástani szempontból igen értékes. Különösen jelentős a vitamin. és vastartalma, de található benne fehérje is.
A spenót mélyhűtött tartósítása igen elterjedt, fagyasztva csaknem minden üzletben kapható. A frissen szedett spenótból készített és szakszerűen termesztett étel azonban ízletesebb, vitaminokban, vasban gazdagabb.
A spenót szakszerű termesztését külön kell hangsúlyozni. A nagyadagú, túlságosan sok nitrogént tartalmazó trágyák a spenót emészthetőségét megnehezíti. Különösen veszélyes, ha az előző nap elkészített spenótot másnap újból felmelegítjük, és csecsemőknek tálaljuk. A spenót élettani jellemzői , a levelei tőrozettát alkotnak.
Virágai legnagyobbrészt kétlakiak, de vannak hím és nő egyedek is, közülük a nő egyednek az értékesebbek, mert lényegesen később magzanak fel. A spenót a hideget jól tűri. Termése gömbölyű, néha tüskés makkocska.
A ritka vetés különösen ajánlható őszi szedésű spenót termesztéséhez. Előnye, hogy az egyes növények erős rozettákat fejlesztenek, különösen nagy levelekkel. Ezeket egyenként lehet szedni, és ízük, zamatuk lényegesen jobb, mint a sűrűbben vetett növényekből fejlődötteké. Legjobban fejlődik a jó szerkezetű, könnyebb, humuszos és mész gazdag talajokon. Őszi termesztésre olyan fajtát válasszunk, amelyik viszonylag gyorsan fejlődik és lisztharmattal szemben ellenálló.
