Életünk.com Ezeket is nézd:
Ha az ember maga elé képzel egy bonszájt, egy nagy, öreg, göcsörtös, lombos fát, vagy egy ferde, kicsit kiégett, furcsa formájú fenyőt lát – csak piciben. Persze, a pici is relatív, hiszen a miniatürizált bonszáj 5-7 cm-es méretű, és rendkívül nehéz a gondozása, míg kialakíthatóak akár 100 cm magas darabok is, igaz, sokat kell várni, amíg tökéletesen kifejlődnek.
A fák alakja többféle lehet, kialakítása érdekében a bonszájkertész éveken, vagy akár évtizedeken keresztül dolgozik. A legkívántabb formák talán az öreg, természeti csapásoktól sújtott típusok.
A shakan például ferde törzsű faj, mintha elmozdult volna alatta a talaj, a fukinagashi pedig szélfútta, az egyik oldalon lombos, a másikon szinte kopasz emiatt. A kengai, vagy kaszkád stílus a sziklaszakadékok oldalán növő fákat idézi, az ikida-buki pedig olyan fát, ami valamikor az oldalára dőlt, ágai felfelé fordultak és törzseknek néznek ki. Nagyon nehéz kialakítani a sharimiki formát, ahol a fa kérgének, külsejének jó részét eltávolítják, a szükséges részeket vésővel veszik ki. Kicsit könnyebb boldogulni a sekijoju-val, ahol a törzs egy szikla tetején indul növekedésnek, a gyökérzet pedig körbefonja a követ.
A lényeg, hogy minél valósághűbb legyen a végeredmény, a művi hatású fákat nem tartják tökéletes bonszájnak. Pont ezért nincsenek kizárva a stílusok közül a több fából álló stílusok, hiszen a természetben is gyakran előfordul, hogy egy tőről két törzs nő (sokan) vagy több (kabudachi), vagy több fa nő egy csoportban, mint a yose-ue, azaz erdő, illetve lehetséges a saikei, azaz tájkép kialakításnál is.
