Ha nagy világunkban körbe nézünk, minden helyzetre találunk példát. Az apás szüléstől a teljes elhatárolódásig. Napjainkban elmondhatjuk, hogy több pár dönt úgy, hogy eme nagyszerű és csodálatos dolognak a folyamatából az apák is kiveszik a részüket, és figyelemmel kísérik a szülőszobában zajló eseményeket. Ezekről az eseményekről mindig vegyes érzelmekről számolnak be.
Ez a döntés összetartó erővé válhat, de csak akkor, ha mindkét szülő belső meggyőződéstől dönt az apás szülés mellett, és nem a divat, vagy valamilyen nyomás hatására választják ezt a megoldást. Viszont ebben a helyzetben nincs úgymond rossz döntés, mert nem ez fogja meghatározni a gyerek szülő harmonikus biztonságot nyújtó kapcsolatát.
Elmondhatjuk, hogy a gyermekhez való kötödést nem határozza meg, hogy az apa jelen volt a világra jöttekor a bébinek. Sokkal inkább a született gyermekhez való hozzáállásuk, érzéseik, beállítottságuk, hogy fokozottan védik a gyermeküket. Gondoskodnak róluk, ugyanakkor olyan élményekhez juttatják a gyermeket, amit egy nő vagy ritkán, vagy egyáltalán nem tud nyújtani a lurkónak. Viszont, ha az együtt szülés mellett döntenek a leendő szülők, akkor fontos, hogy még a szülés előtt osszák meg az ezzel kapcsolatos, vágyukat, félelmeiket és azt, hogy mit várhatnak majd el egymástól a szülőszobán.
Mindenekelőtt a legfontosabb a rugalmasság, hogy a szülést kísérő valós vágyak, és kérések „írhassák felül” az előzőleg megbeszélt dolgokat. Ha egymás elfogadják feltételek nélkül a szülés során, rendkívül kiemelkedő módon, elmélyítheti az egymáshoz tartozást és bizalom érzését.