Életünk.com Ezeket is nézd:
Magyarországon a tél beköszöntével, december elejétől, a hagyományoknak megfelelően kezdetét veszik, a különféle népszokások, amelyek szorosan kötődnek a szent ünnephez.
Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna az ünnephez kapcsolódó szokások nélkül. Lassan feledésbe merülnek, pedig szüleink, nagyszüleink korában még élő népszokások voltak. Nagymamám mesélt sokat róluk, a teljesség igénye nélkül nézzük át azokat, amelyek leginkább feledésbe merültek.
A mendikálás a mendieare szóból ered, aminek magyar fordításban koldulás a jelentése. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni, gyűjteni, kisebb nagyobb csoportokba verődve. Bekéredzkedtek családokhoz, karácsonyi énekeket énekeltek, némi ajándékért cserébe.
Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. A kántálók énekekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig.
A betlehemezés Jézus születését bemutató egyházi eredetű népi játék, pásztoroknak öltözve, jászollal jártak házról-házra a szereplők, énekekkel, versekkel elevenítették fel Jézus születését. Ma inkább gyerekek körében elterjedt a betlehemezés.
A regölés lényegében köszöntés, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt, különféle jókívánságokat és énekeket adtak elő a ház lakóinak. István napjától újévig jártak a regösök. Ma már feledésbe merült szokás.
A borszentelést is karácsonyi népszokásként tartják nyilván. Nagy jelentőséget tulajdonítottak neki, december 27-én Szent János napján, bort vittek a templomba, hogy azt a pap megáldja-megszentelje. Ennek a bornak mágikus erőt tulajdonítottak, betegséget gyógyítottak vele, mind embereken, mind állatokon.
