Kezdőlap » Kert » Mik azok a közösségi kertek?

Mik azok a közösségi kertek?

A közösségi kertek nem pusztán pár parcella megművelendő kertet jelentenek. Ezek a pár négyzetméternyi területek közösségeket hoznak létre, miközben önellátásra, környezettudatosságra tanítja a benne munkálkodókat. A közösségi kertek egyik legpontosabb megfogalmazását Rosta Gábor írta le A városi tanya című művében: „a közösségi kertek egy nagyobb területet jelentenek a városi parkokban, szabad tereken vagy a város szélén, amelyet több személy közösen, közösségben művel.” A hangsúly a közösségen van, nem annyira a művelésen. A városi kertész igazi közösségi lényként jelenik meg, aki hasonló érdeklődésű és gondolkodású emberekkel közösségbe szerveződve próbálnak szebb, természet közelibb világot létrehozni.

Közösségi kertek, más néven Győzelem kertek (Victory Gardens) az 1930-as évek Nagy-Britanniájában tűntek fel először azzal a céllal, hogy enyhítsék a szigetország élelmiszer-behozatal függőségét. Minden számbavehető földterületet művelés alá vontak, törvény írta elő az önkormányzatok számára, hogy az igénylők számára legalább 250 négyzetméternyi földterületet adjanak át. Bár az alapélelmiszereket – például kenyeret, húst, stb. – továbbra is a boltokból szerezték be a családok, élelmiszerellátásuk felét-kétharmadát képesek voltak saját művelésű kertjeikből előteremteni.
A legismertebb közösségi kert a Fehér Ház veteményeskertje, amelyet John Adams, az Egyesült Államok második elnöke hozott létre. A hagyományt számos további elnök is követte, azonban ellenzők is akadtak szép számmal. A mozgalom 2008-ban kapott új lendületet Michelle Obama First Lady áldásos munkájának köszönhetően, aki célul tűzte ki, hogy egészségesebbé és környezettudatosabbá neveli az amerikai állampolgárokat.
Kubában az olajválság kényszerítette az ország vezetését és lakosságát arra, hogy szemléletmódot váltson. A monokultúra-szerű cukornád termesztés jövedelmező volt addig, amíg cserébe a szocialista országoktól kőolajat és egyéb termékeket kaptak. A Szovjetunió összeomlása után azonban az ország súlyos élelmiszerhiánnyal küszködött, amelyből az egyetlen kiutat a városi kertek létrehozásában megmutatkozó szemléletváltás jelentette. A 2000-es évekre közel 500 közösségi piacot láttak el terményeikkel, ma pedig az ország zöldség-gyümölcs termesztésének több mint felét ezek a kertek adják.
A legrégebbi magyar példa a Wekerle telep. A 20. század elején felépített telep telepgondnokság felügyelete mellett saját kertet tartott fenn, emellett lakásonként négy-négy gyümölcsfát, illetve ribizlibokrokkal, amely a ingyenes fogyasztási lehetőség mellett még bevételt is jelentett az ott élők számára. A telep ma is aktív természetbarát klubokkal rendelkezik, akik célul tűzték ki, hogy a telep hagyományos zöld közösségi létét újra felvirágoztatják. Erre jó minta a Zöld Hajtás – Klímabarát Wekerle program, amelynek kiemelt programja például az „Energiahatékonysági program” és a „Komposzt program”.
A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) 2010 óta foglalkozik közösségi kertek hagyományával a Közösségi Kertek projekt keretében. 2011 végén tették közzé felhívásukat, amiben a Millenáris Parkba tervezett első nyilvános közösségi kerthez, a ”Lecsós Kerthez” toboroztak érdeklődőket. 2012 március elején meg is kezdték a kert kialakítását, áprilisban pedig már megkezdhették az ültetést az első parcellák területén a lelkes városi gazdák. A főváros második hivatalos közösségi kertje 2012 tavaszán nyílt meg Kispesten a Városi Kertek Közhasznú Egyesület kezdeményezésére. A 160 négyzetméteres termőterület 26 parcelláján bárki szabadon gazdálkodhat. A kerület a kerttel kapcsolatos kiemelt célként a közösségépítést és a felelősségtudat kialakítását határozta meg. A kertben a veteményes rész mellett egy közösségi teret, homokozót és tűzrakó helyet is szeretnének kialakítani, ezzel is növelve a terület közösségi vonzerejét. A sikert látva számos más budapesti kerületi és vidéki városi közösség kezdeményezte a kertek létrehozását.
A kertmozgalomhoz számos önkormányzat ajánlotta fel kihasználatlan földterületeit, amellyel a közösségépítés mellett hosszabb távon anyagi megtérülésben is reménykedhetnek. A parlagon heverő területeket a közösségek tagjai saját költségükön tartják karban, virágoztatják fel, hasznos és a város összképében üde színfoltként megjelenő közösségi tereket létrehozva. Elemzések szerint az így karbantartott területek létesítésének költsége töredéke a „hivatalos” parkosítás költségeinek. Általános tapasztalat a külföldi közösségi kertek esetén, hogy a létrehozásukat követő időszakban csökkent a bűnözés, javult a közbiztonság. Bár még korai következtetéseket levonni, az mindenképpen pozitívnak mondható, hogy az egyéneknek igényük van arra, hogy önerőből szerveződjenek és közösségeket hozzanak létre. A válság hatására egyre inkább előtérbe kerülnek a fenntartható fejlődés, a környezettudatosság, a takarékosság és az önellátás fontosságát hangsúlyozó kezdeményezések. Ez a szemléletváltás pedig új szemszögből közelíti meg a városi életet.

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

About Schmidt Dorina

A győri Széchenyi István Egyetemen végeztem. Imádok utazni, írni és borzasztóan sokat olvasni! :)

Ezt mindenképpen olvasd el!

Mire jó a kertészkedés?

“A kertészkedés olcsóbb, mint a pszichológus, és még paradicsomod is lesz” – tarja a mondás, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük