Egy új év kezdete mindig lehetőséget ad arra, hogy új fejezetet nyissunk az életünkben, tiszta lappal menjünk tovább az úton és elfelejtsünk minden rosszat, ami addig velünk történt. Ennek nyomatékosításaként sokan tesznek újévkor fogadalmakat, amiket aztán több-kevesebb (inkább utóbbi) sikerrel be is tartanak. Mások nem tesznek fogadalmat, egyszerűen csak kívánnak valamit: erőt, egészséget, gazdagságot, szeretetet, boldogságot. Egy új év kezdete sokaknak ad erőt arra, hogy felálljanak valamiből, sokaknak ad reményt arra, hogy megváltoztassák életüket, sokaknak ad bátorságot arra, hogy meghozzanak egy-egy fontos és nagy döntést az életükben, amit már régen meg kellett volna. Nem véletlenül mondják gyakran, hogy új év, új remények, új lehetőségek.
Az emberek az ilyen újévi fogadalmakkal ösztönzik önmagukat arra, hogy belevágjanak valamibe, hiszen már megfogadták, innen már nincs visszaút. Sajnos a lelkesedés sokszor nem tart tovább néhány hétnél, az első kudarcélménynél pedig véglegesen minden a feje tetejére áll. Néha szükséges fogadalmat tenni mások előtt, hiszen akkor nem csak önmagunkat motiváljuk, hanem a barátok, a rokonok is képesek arra, hogy ösztönözzenek a nagy elhatározás teljesítéséig vezető úton. Hiszünk abban, hogy az új évben benne van a lehetőség arra, hogy kitörjünk a mókuskerékből, lerázzuk a láncokat és újult erővel menjünk tovább utunkon.
És abban is hiszünk, hogy egy-egy fogadalom, egy-egy elejtett mondat fog minket segíteni abban, hogy mindent szebbé, jobbá tegyünk. Gyakran nem fogalmazunk meg ilyenkor világmegváltó gondolatokat, csak apró lépéseket, amiktől hisszük, hogy jobbá, egészségesebbé, élhetőbbé válik az életünk és színesebbé válnak hétköznapjaink. Egy új év kezdete, életünk könyvének egy újabb tiszta lapja erőt kell, hogy adjon, utat kell, hogy mutasson. Nekünk pedig bizonyítani kell saját magunknak, hogy képesek vagyunk rá, hogy meg tudjuk csinálni, hogy ki tudunk tartani addig, amíg életcéljainkat el nem érjük.