A cukorbetegség nem gyógyítható meg véglegesen, bármennyire is eltűnnek a panaszok, tünetek, bármennyire is normális lesz a laboratóriumi eredmény, mindig kell törődnie magával, aki cukorbeteg.
Ennek a betegségnek- sok más idült betegséggel szemben- meg van az a jó tulajdonsága, hogy megfelelő kezelés, még inkább megfelelő életmód mellett a betegség tünetei elmúlnak, a közérzet kifogástalan lesz és helyre áll a régi munkabírás is.
Vannak olyan betegek is, akiknek baját véletlenül fedezték fel, semmilyen panaszuk nem volt.
Miért fontos akkor a kezelés, és annak folytatása?
A szervezetet alkotó valamennyi sejt működéséhez szükséges a tápláló cukor. A cukorbetegségben nem csak a szénhidrátok felhasználása szenved zavart, megváltozik minden egyes sejt működése.
A nem jól kezelt, vagy nem kezelt, helytelen életmódot folytató cukorbeteg legérzékenyebb pontjai az érrendszer és az idegrendszer. Az elhanyagolt cukorbetegség két úton is ronthatja az érrendszert: elősegíthet, siettethet egy másik anyagcsere-betegséget, az érelmeszesedést. Az érelmeszesedés régebben az öregség velejárójaként gondolták,ma már betegségnek számít. A két betegség kapcsolata valószínűleg a zsíranyagcsere változásaival állhat összefüggésben.
Az érelmeszesedés rosszabbításán kívül előfordulhat a szem és a vese érrendszeri megbetegedése is, de az alsó végtag érbetegsége is.
A betegséggel néha együtt járhatnak, elsősorban a végtagokban jelentkező, fájdalommal, nagyon ritkán mozgászavarral mutatkozó ideggyulladások is. A fájdalom mellett nagyon sokszor zsibbadás, hangyamászáshoz hasonló érzések jellemzők.
Diétával, rendszeres testmozgással, inzulinnal kímélhetjük a még inzulintermelő sejteket.