A növényt az indiánok elsősorban nőgyógyászati célokra használták. Erős főzetét a nők fogamzásgátlóként itták. Csecsemőgyökérnek azért hívták, mert úgy vélték, hogy a vajúdást megrövidíti. Alkalmazták még torokgyulladásban szenvedőknél, csuklásra, epilepsziára, és bélgörcs ellen. Mára kiderült, az indiánoknak sokban igaza volt.
Amerikában a 19. században sokoldalú növénynek tartották. Menstruációs görcsök, hólyag- és vesefertőzés, hányinger, álmatlanság, szorongás, ízületi gyulladás és hörghurut hatásos ellenszereként említik. Nem igazolódott viszont hatásossága a magas vérnyomás kezelésében.
Indiában fogamzásgátlókénti hatását szintén bizonyították. Állatkísérletekben igazolták, hogy meggátolja az ovulációt. Európai kutatások antibiotikus és immunrendszert élénkítő alkotóját azonosították. Ez teheti alkalmassá húgyhólyag és vesefertőzés kezelésekben.
A kék indiángyökér a szülés és a menstruáció megindítására alkalmas. A növényben a kutatók méhösszehúzódást előidéző anyagot mutattak ki, valamint erősen stimulálja a méh izomzatát, így indítva meg a menstruációt. Mivel a növény mellékhatásai igen veszélyesek, a vérzés megindítására egyáltalán ne alkalmazzuk! Ne használjanak kék indiángyökeret, akik szí- és cukorbetegek, valamint magas vérnyomásban szenvedők sem.
Vigyázni kell a porrá őrölt gyökérrel, mert a nyálkahártyát irritálja. Bánjak vele óvatosan, szembe ne kerüljön és ne lélegezzék be.
Csak a szülés megindítására szabad használni a kék indiángyökeret, de azt is szigorú orvosi felügyelet mellett!