Kezdőlap » Baba-mama » Hozzátáplálás-avagy mit, mikor, hogyan egyen a gyerek?

Hozzátáplálás-avagy mit, mikor, hogyan egyen a gyerek?

Előre leszögezném a cikk írója nem gyerekorvos, nem védőnő, sem semmilyen szaki, csak egy Anyuka, aki már átvészelte a hozzátáplálás első nehézségeit. Ezért “A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg gyermekorvosát, védőnőjét!”

Talán sokaknak ismerős lehet az a szituáció, amikor bármilyen gyermekkel kapcsolatos kérdésünkre, homlokegyenest más válaszokat kapunk a védőnőtől, a gyerekorvostól, az Anyukánktól, Anyósunktól, de még a szomszéd bácsitól is! Mert a gyereknevelés is olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá, és el is mondja a véleményét, akár szeretnéd, akár nem. Így van ez a hozzátáplálással kapcsolatban is, sőt itt talán még keményebben érződik ez a fajta “jóakarat”. Ráadásul, ha csak az interneten böngész is valaki a témában, kapásból három-négy féle táblázatot is talál, ezzel kapcsolatban, amelyek természetesen szintén mind más-más időpontokat jelölnek meg ideálisnak az egyes ételek bevezetésére. És ekkor szegény első gyermekes Anyuka teljesen kétségbe esik, magába szippantja ez a -véleményem szerint- erősen túlmisztifikált kérdéskör.

Azt tapasztalom, hogy három fajta hozzátáplálási módszert alkalmaznak az Anyukák, persze árnyalatnyi különbségekkel. Az egyik a “keményvonalas Anyuka”, akik kiválaszt egy számára szimpatikus táblázatot és ahhoz szinte minden áron ragaszkodik. A másik a “laza Anya”, aki azt gondolja, hogy mi is felnőttünk a 3 hónapos kortól adott tejbegrízen és társain, és egyáltalán nem stresszel ezen. És a harmadik típus, ahová magamat is sorolo, a megengedő, igény szerint hozzátáplálók tábora. Ők nagy vonalakban követik az előírásokat, és bizonyos élelmiszereknél pontosan be is tartják, de ugyanakkor nem ragaszkodnak mereven az előírásokhoz.
A hozzátáplálásnál is, mint minden a gyerekneveléssel kapcsolatos dologban elsősorban a babánk igényeit kell szem előtt tartanunk. Persze ésszerű határok között. Nyilván én sem adok az egy éves Tündérördögömnek például chilis babot, akármennyire is kinézi a szánkból, de ha mondjuk házi kalácsot eszünk, amiben van tojásfehérje és tej is, abból pici csipetet kaphat kósoltónak, ha kéri.

A másik kényes kérdés a cukros-cukrozott élelmiszerek kérdése. Itt megint csak az arany középút a legmegfelelőbb szerintem. Ismerek én is olyan Anyukát, akinek a két éves gyermeke nem tudja, mi az a csokoládé, és olyat is, aki szinte minden nap ezen él. Egyik sem jó. Miért vennénk el a gyermekünktől azt az örömöt, amire mi biztosan jól emlékszünk még gyerekkorunkból? Amikor hébe-hóba kaptunk egy-egy szelet csokit, vagy túrórudit, esetleg egy gombóc fagyit! Ez is a gyermekkor szerves része és olyan öröme, amitől nem szabadna megfosszuk csemeténket. De lehet ez akár egy szelet házi süti is, és akkor abban is biztosak lehetünk, hogy nem adtunk a picinek adalékanyagot, tartósítószert vagy hasonló tényleg teljesen felesleges, sőt káros anyagot. A másik véglet, ahol a gyerek napi szinten nassol megint csak nem a jó irány, egyrészt, mert nem lesz kiegyensúlyozott a táplálkozása, másrészt, mert elhízhat, harmadrészt pedig, mert szerintem pont azért örültünk annyira gyerekkorunkban egy túrórudinak, mert nem mindennapos csemegének számított. Akkor sem esek kétségbe, ha néhanapján megiszik 1-1 dl cukrozott gyümölcslevet, addig, amíg nem ezt fogyasztja minden áldott nap, az ég egy adta világon semmi baja sem lesz tőle. De a “szürke hétköznapokon” ásványvizet/babavizet kap inni.

Persze meg kell hallgatni a védőnő/nagymamák tanácsait is, és amit úgy látunk jónak megfogadni, de én ezen és Tündérördög jelzésein kívül maximálisan az ösztöneimre hallgattam. A mennyiségen sem görcsöltem soha, nem akartam megtömni Őt, annyit evett, amennyi jólesett neki. Ha ez kevesebb volt a szokásos adagjánál, akkor picit előrébb hoztuk a következő etetést, és akkor szinte biztos, hogy jóízűen megette az elé rakott ételt. Jelenleg ott tartunk, hogy a kislányom nagyon sokfélét és szívesen eszik, nem válogatós és nem okoz különösebben gondot az etetése. Nyilván van ebben jó adag szerencse is, hogy ilyen habitusú a picúr, de én hiszek abban, hogy nagyban köszönhető ez annak a módszernek is, amit alkalmazok.

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

About Schmidt Dorina

A győri Széchenyi István Egyetemen végeztem. Imádok utazni, írni és borzasztóan sokat olvasni! :)

Ezt mindenképpen olvasd el!

Hogyan szoktassuk rá a gyermeket a korai alváshoz?

A gyerekek többsége nem fekszik még akkor sem le magától aludni, ha már nagyon fáradtnak …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.