Rotoura nem más, mint egy geotermikus tevékenységéről és a maori kultúráról ismert turistaközpont Új-Zélandon. Az első dolog, amelyet itt tapasztalhatunk, az a szag. A terület ugyanis vulkanikus aktivitást mutat, és a bugyborékoló iszaptavak és gejzírek kénes szagúvá teszik a levegőt. A tektonikus lemezek, amelyek épp itt, a kéreg alatt morognak, állandóan pusztítással fenyegetve.
A hely veszélyességére a leghíresebb példa a Pink és a White Terrace, amelyeket a világ nyolcadik csodájaként emlegettek, és a képződmények turisták ezreit vonzották, azonban 1886-ban egy éjszaka alatt megsemmisült, amikor kitört egy közeli vulkán.
A bennszülött maorik a terület geotermikus tevékenységét már jóval azelőtt használták, mielőtt népszerű fürdőhely lett volna. A helyi törzs nem vette jó néven az európaiak megjelenését, és a telepesek számának növekedése az 1800-as évek végén számos csatához vezetett.
Körültekintő egyeztetéssel azonban a legtöbb történelmi sérelmet orvosolták. A maori őslakosság a turizmussal ügyesen hasznosítja örökségét, miközben biztosítja gazdag kultúrája fennmaradását. Látogatók ezrei özönlenek, hogy láthassák a csodálatos tavakat, a termál-medencéket, és a maori faragásokat, azonban a békés felszín alatt még ma is feszültségek lappanganak. Erről szól Alan Duff magával ragadó könyve, az Egykor harcosok voltak. Duff a városban nőtt fel, és történetének helyszíne a Rotorua angol megfelelője.
A fiatal nemzet számára Rotorua Új-Zéland bennszülött múltjának, geológiájának és elképesztő természeti szépségének emlékhelye.