Életünk.com Ezeket is nézd:
“Képzeljünk el egy elkülönülő hegyet három széles völgy találkozásánál. Sziget ez, amely csaknem ezer lábnyira emelkedik a termékeny zöld vidék fölé. Meghökkentő jelenség.” Aldous Huxley adta ezt a lelkesítő jellemzést Monte Albánról, a zapotékok ősi fővárosáról 1934-ben.
Még ma is különleges vállalkozásnak minősül egy város felépítése egy hegytetőn, de a zapoték kultúra elég fejlett technológiai szinten állt hozzá, jóllehet le kellett gyalulniuk a hegytetőt és felszállítaniuk oda az ellátmányt, a vizet és az utánpótlást az Oaxaca-völgyből. Monte Albán lélegzetelállító jelképe lett a civilizációjuknak. A városból lenyűgöző kilátás nyílik a környékre, amely a legszebb látványt a késő délutáni napfényben fürödve nyújtja.
Mára a város vallási és politikai központja maradt csak fenn. A pódiumok, piramisok, széles lépcsősorok a zapoték építészet jellegzetes megoldásai. A város szívében hatalmas, impozáns központi teret alakítottak ki, egyik végében a Déli Pódiumnak nevezett, monumentális, soklépcsős piramissal. A tér másik végében az Északi Pódiumként ismert templomegyüttes magaslik, amelynek jellegzetes részei egy zárt oltár és a lenyűgözően szép reliefek.
Az ég jelenségeinek megfigyelésére szolgáló obszervatórium a vallási rítusok időzítését segítette: az épület a főtér közepén emelkedik, amelynek keleti oldalát labdapálya határolja.
Monte Albán 700 után elnéptelenedett, épületei hanyatlásnak indultak. Ezt követőn, egészen az 1500-as évekig a mixtép nép használta a várost, elsősorban temetkezési helyként.
