Santiago de Cuba városát Diego Velázquez de Cuéllar spanyol konkvisztádor alapította 1514-ben. A település 1522 és 1589 között az ország fővárosa volt, mígnem a spanyolok Havannába költöztették a kormányt. Hatalmas kikötőjének köszönhetően a város az 1700-as és 1800-as években Kuba rabszolga-kereskedelmének ideális központja volt. 1898-ban a spanyolok itt adták meg magukat az Egyesült Államoknak a spanyol-amerikai háború végén.
Santiago de Cuba gazdagsága mindig is vonzotta a kalózokat és hajóikat: szerették volna megkaparintani az Atlanti-óceánon szállított kincseket, ezért a spanyolok úgy döntöttek, hogy várkastéllyal és tüzérségi ütegekkel erősítik meg a várost Santa Catalinánál, valamint az öböl túloldalán, La Estrellánál.
Az erőd, azaz a Castillo de San Pedro de la Roca del Morro építését a város kormányzója, Pedro de la Roca y Borja rendelte el 1638-ban. A teraszos kialakítású erődöt Giovanni Bautista Antonelli itáliai katonai mérnök tervezte a hegyfok tetejére, amely a város mély vizű, természetes kikötőjének a bejáratánál magaslik. A várkastélyt 1662-ben felrobbantotta Henry Morgan, egy híres angol kalóz.
Az erődöt később kubai és spanyol mérnökök tervei szerint átépítették és kibővítették, és 1699 táján fejezték be. Az 1740-es években visszaverte a britek támadásait, de a térséget sújtó földrengések során megrongálódott, de később helyreállították.
Napjainkban a Kalózok Múzeuma működik az erődben. A kiállításon megismerhetjük a Karib-térségnek az 1500-as és az 1900-as évek közötti, frekventált kalózútvonalait.