A mai Guatemala területén található Quiriguában az egykor virágzó maja települést – napjainkban már ismeretlen ok miatt – a X. század táján elhagyták a lakosai. Uralkodóik a környék természeti kincseinek köszönhetően gazdagodtak meg, amelyek közül a jáde bizonyult a legértékesebbnek.
A települést a XVIII. században újra felfedezték az európaiak, a XX. század elején pedig megvásárolta egy amerikai tulajdonú vállalat, a Fruit Company. Ennek eredményeként a romokat, amelyek között a világ legjobb állapotában fennmaradt, prekolumbián sztéléit láthatjuk, ma gyümölcsfaültetvények ölelik körül.
A legkorábbi romok 550 tájáról származnak, jóllehet a környék már ezt megelőzőn is lakott volt. A települést a VIII. században is így hívták. Quiriguá szoros kapcsolatban állt Copan városával, amely a mai Honduras területén található. A két helyszínen előkerült kőfaragványok sok hasonlóságot mutatnak, bár Quiriguá kisebb volt Copannál, és kevésbé fontos a maja civilizáció szempontjából.
Az impozáns kőromok között elterülő köztér körül kilenc díszesen faragott sztélé áll, amelyek közül a 11 méteres a legmagasabb. Ebből 8 méter kiáll a földből, 3 méter a földfelszín alatt van. A közelben találjuk egy egykoron hatalmas piramis, a fellegvár romjait, valamint vélhetően az oltárfunkciót betöltő kőfaragványokat. A sztéléket és az oltárokat díszítő emberalakok némelyikének szakálla van, ami szokatlan a maja ábrázolásokon, de láthatunk rajtuk állatokat is.
Quiriguá félig állati, félig emberi lények ábrázolásairól is híres.