Életünk.com Ezeket is nézd:
Amikor véget ér egy kapcsolat és ilyen vagy olyan okok miatt úgy döntünk, hogy szakítunk párunkkal, még nem tudhatjuk mit hozhat a jövő. A kezdeti szabadság érzését hamar átválthatja a másik utáni sóvárgás, vágyakozás. Hiányoznak a megszokott dolgok, az illatok, egy-egy tárgyról a volt kedvesünk juthat eszünkbe. Ez fájdalmas is lehet, főleg ha hirtelen döntést hoztunk vagy nem volt alaposan átgondolt. Ha alaposan megfontoltuk és úgy érezzük nem tudunk élni nélküle mindenképpen éreztessük, tudassuk ezt vele.
Helyzettől függő, hogy ezt milyen körülmények között tegyük, szóban, írásban vagy ajándék küldésével. Ha a másik fél is hasonlóan érez, akkor hamar békülés lehet a vége. Azonban nem véletlen az a mondás, hogy „a töltött káposzta jó csak felmelegítve” , ez az újra kezdett kapcsolatok nagyobb százalékában beigazolódik. Ha ugyanazokat a hibákat vétjük, ha összeférhetetlen a két ember előbb utóbb be kell látni, hogy bár erős kötelék a megszokás, de nem lehetünk annyira önzőek, hogy magunkhoz láncoljunk valakit.
Ezért engedjük el. Ha azonban mindketten képesek a változásra, akarnak változni az mindenképpen jó pont. Üljünk le, beszélgessünk őszintén, mi az ami nem tetszett a másikban, min kellene változtatnia, azonban ne felejtsük el, hogy két emberen áll egy kapcsolat, tehát ne csak követeléseket állítsunk a másikkal szemben, hanem mi is toleráljunk, alkalmazkodjunk. Törekedjünk arra, hogy ne a régi múltbeli sérelmekre, hanem egy új alapra helyezzük a kapcsolatot, mert e nélkül nem fog hosszútávon működni.
