Sokszor hallom, hogy jó az esszé, de rövid. Vagy elég hosszú csak nincs jól összeszedve. Ma már nagyon arra áll az agyunk, hogy röviden és tömören fogalmazzunk. Régebben, mikor leveleket használtak chat helyett a hosszú idő alatt sok gondolat gyűlt össze és ki kellett használni az egész lapot. Ma már más a helyzet és a gyakorlat nélkül, nehezebben megy a hosszas fogalmazás.
Sose kezdjünk bele egy több oldalas szövegbe tervezés nélkül. Mindig mondjuk el magunkban, hogy körülbelül mit szeretnénk írni. Minden bekezdéshez tartozzon egy vázlatpont egy tételmondat. Ez azért fontos, mert a jegyzetek írása közben nagyon valószínű, hogy eszünkbe jut olyan dolog, amit a szöveg elejére szánnánk, vagy később elfelejtenénk. Ha az agyunk a szövegalkotáson dolgozik, és a forrásokat nézzünk, nem biztos, hogy az egész szöveget sorról- sorra rakjuk össze, mint egy nyomtató. Formát és szerkezetet kell alkotnunk.
Ha megvagyunk a legfontosabb állításokkal, fejtsük ki mindet a bekezdésekben. Ne felejtsük el, hogy az esszé egyfajta tanító szöveg. Tudást ad át egy bizonyos témában. Ne úgy írjunk, hogy tudjuk, a tanár érteni fogja az állításunk. Ha van lehetőségünk írjunk ki idézetet. Az idézetet is, mint egy saját állítást fejtsünk ki.
Az utolsó bekezdés lehet egy rövid és finom véleménykifejtés. Ne legyünk túl egyszerűek („szép volt”), de ne is legyen erős a véleményünk. Ha egy filozófusról írunk például, nem mondhatjuk a házi feladatban, hogy rettenetes, ostoba stb. De megjegyezhetjük miben értünk egyet vele és miben nem.
Fotó: sxc.hu (Mihow)