Kezdőlap » Családi élet » Hogyan élhetünk teljes életet a mozaikcsaládokban: fókuszban a gyerekek

Hogyan élhetünk teljes életet a mozaikcsaládokban: fókuszban a gyerekek

A gyerekek visszatérő gondja, hogy biztos miattam váltatok el, mert rossz voltam. Ez természetes, főként a kisgyerekkori válások esetén. A gyerek ekkor még egocentrikus világképe természetes, nem is tud más lenni. Kicsit úgy, ahogy régen azt hitte az emberiség, hogy még a nap is a föld körül forog, így hiszi azt egy gyermek, hogy a világ annyi, ami az ő szemében tükröződik. Így hát vele minden összefügg, akkor a jó és a rossz dolgok is. Ha ezt a terhet a szülők nem veszik le a gyerekről, akkor ez lassan megroppantja, nem önbizalma sérül, hanem ennél mélyebben épül be, hogy miattam rossz ...

A gyerekek visszatérő gondja, hogy biztos miattam váltatok el, mert rossz voltam. Ez természetes, főként a kisgyerekkori válások esetén. A gyerek ekkor még egocentrikus világképe természetes, nem is tud más lenni. Kicsit úgy, ahogy régen azt hitte az emberiség, hogy még a nap is a föld körül forog, így hiszi azt egy gyermek, hogy a világ annyi, ami az ő szemében tükröződik. Így hát vele minden összefügg, akkor a jó és a rossz dolgok is.

Ha ezt a terhet a szülők nem veszik le a gyerekről, akkor ez lassan megroppantja, nem önbizalma sérül, hanem ennél mélyebben épül be, hogy miattam rossz dolgok rörténnek.

Ide kapcsolódik – egyrészt mert tabu általában, másrészt mert az érzelmi életben komoly szerepe van – a másik elvált gyerek „vesszőparipa”: összehozni a szülőket újra. Hiszen a világ úgy kerek, ha akik hozzám tartoznak, azok valóságban is együtt vannak velem.

Innen már jön több tabu is: új (fél)testvért miért kell szeretni? …

Következő terület a testi egészség, sport vagy egyéb különórák. (Fogmosással kezdeném. Egyforma a két szülő hozzáállása?) Más téma: sport. Ha az egyik szülő nem ért egyet a gyerek sportválasztásával, sok sok apró megjegyzést tud tenni – akár akaratlanul is, ami azt a sportot leértékeli. Ezzel a gyerek tevékenységét értékeli le, így – ahogy a gyerek éli meg – a gyereket értékeli le. Az együtt élő családban is vannak eltérések a két szülő kedvenc sportja között. Ám ha a gyerek elkezdi valamelyiket, akkor minden edzés után-előtt, amikor a ruha szárad, amikor csomagolnak, amikor elmennek megnézni egy bemutatót, mindig csiszolódik egy kicsit a két vélemény. Látva a napi örömöket a gyerek arcán egy edzés utáni fáradtságban; látva az arcát felcsillanni, amikor meglátja egy sporttársát az utcán.

Az együtt élő szülő mit tehet azért, hogy ezt a másik is lássa? Vagy mit tehet azért a hétvégi szülő, hogy részese legyen ezeknek az élményeknek?

Mindez azonban nem csak a gyerek miatt fontos. Felnőttként is jobb úgy élni, hogy nyugvópontra jutnak a viták, megértem a másik véleményét, legalább annyira, hogy lássam annak is az előnyeit. Könnyebb úgy menni a gyerek zeneiskola vizsgájára, hogy elfogadom a hangszerválasztás és nem azon görcsölök, hogy milyen hülyeség a zongora, sokkal jobb lenne a gitár. (Persze csak akkor, ha nem azért lett zongora, hogy kevesebbet menjen el hétvégén a gyerek, mert itthon tud gyakorolni, vagy nem azért lett gitár, hogy ő se maradjon ki a jóból, amikor a hét végén majd nála gyakorol.)

A szellemi tevékenység körébe sorolom az olvasást, tanulást, múzeumot… koncerteket. Két-három család életét kell összehangolni, ki-mikor-mire viszi el a gyereket – no és vele önmagát.

– Kinek a szükséglete az olvasás?

– Hogyan lehet az írott szöveg megértésének, ízlelgetésének örömét átadni?

– Hogyan kell viselkedni egy színházban?

– Hogy viselkedik a hét végén egy jótanuló? vagy egy rossztanuló?

– Öröm-e a tanulás? Nyűg-e a leckeírás? Ha a gyereknek nyűg, akkor hogyan tudja a szülő ezt kezelni?

– Elcsúszik-e a két szülő – két hely között az egyensúly?

Ezekre a kérdésekre a szülők együtt adhatnak választ, vagy osztozhatnak, hogy melyik kérdés kinek a területe.

Van erre is és arra is példa: otthon a gyerek nem tanul, de apa rákérdez a hétvégén a jegyekre, és leülnek együtt megírni a matekleckét.

Megint visszatérek a felnőttek állapotára. Nincs jó vagy rossz, csak tisztázatlan és tisztázott. Lehet bármelyik működőképes. A fontos, hogy tisztázódjon, hogy ki mit csinál és ez ne legyen konfliktus vagy harag forrása.

Természetes, hogy minden szülő más. Az is természetes, hogy az elvált szülők máshogy és máshogy képzelik el a fontos és kevésbé fontos dolgokat. Ezért váltak el, és a válás óta távolod(hat)nak egymástól.

Éppen ezért lehetséges a munkamegosztás. A szülő csak önmagát adhatja a gyereknek nevelés címén. Hogy kinek-mi a véleménye a krimikről a tv-ben, az magánügy. Ám ha megegyeznek a szülők, hogy hánykor feküdjön le a gyerek és abban, hogy hány dl vér a megengedett egy filmben, akkor lehet, hogy az egyik szülővel krimit néz a serdülő, a másikkal pedig koncertre jár.

Hát nekem ez a teljes élet: mindenki töltse be a saját feladatát. A gyerekeknek is legyen 4 stabil kitámasztási pontjuk és a szülőknek is.

Mozaikcsaládokban ehhez kicsit több tudatos egyeztetésre van szükség, de több a lehetőség is. Ha a szülők önmagukban is törekednek teljes életre, akkor már csak egy kirakósjáték, hogy a gyerekek ennek milyen sorrendben lesznek a részesei. A minták automatikusan beépülnek és felnőttként majd ugyanarra az egyensúlyra törekszik, amit látott a szüleitől.

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

About Schmidt Dorina

A győri Széchenyi István Egyetemen végeztem. Imádok utazni, írni és borzasztóan sokat olvasni! :)

Ezt mindenképpen olvasd el!

Hogyan vonjuk be gyermekeinket a házimunkába?

Sok család nem teszi meg, hogy takarítónőt fogad a lakás rendben tartására és ez a ...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.