Hosszú múltja van a gyöngymentának.
Kétezer éve már, hogy világszerte alkalmazzák a gyógyításban. Teáját megfázás, köhögés gyógyszerének tartották, ajánlották légutak tisztítására, lázcsillapításra, használták még nyugtatóként és menstruációs panaszokra is. Szétrágott leveleivel a fogfájást enyhítették. Gyerekeknek hasfájásra gyöngymentateát adtak és nyakukba növénnyel teli kis zacskót akasztottak, hogy belélegezzék annak nyugtató gőzeit.
A gyöngymenta köznapi neve: illatos macska menta. Ezt a nevet azért kapta, mert a macskák erőteljesen vonzódnak a növényhez. 1969-ben megjelent cikkben arról számoltak be, hogy a gyöngymenta olyan mámort okoz, mint a marihuána. Ezzel elindult egy téveszme, amelyet aztán nem lehetett a köztudatból kiirtani. Cáfolatok ellenére embereknél is mámorkeltőként tekintettek a növényre, pedig nem az. A macskamámor sem feltétlen igaz az összes macskára. Minden macska vonzódik a növényhez, de eufóriát csak körülbelül kétharmaduknál okoz. Épp, egész levél nincs hatással rájuk de ha megtörik, illóolaja odavonzza őket és önfeledten rágcsálni fogják a gyöngymentát.
Amit a tudomány megerősített az az, hogy a gyöngymenta, mint a mentafélék emésztésserkentő, görcsoldó hatása van a méh sima izmaira, továbbá enyhe nyugtatóként is ajánlható. E tünetek enyhítésére készítsünk forrázatot. A növény elveszti gyógyító olaját, ha főzzük ezért csak egy csészényi forró vízben áztassuk 15-20 percig. Az így kapott kellemes italból legfeljebb napi 3 csészével fogyasszunk.
Terhes és szoptató nők kivételével a gyöngymenta használata biztonságos, gyógyszermennyiségnyit azonban csak orvossal egyeztetve alkalmazzunk.