Életünk.com Ezeket is nézd:
A Törökország partjánál fekvő szigetekre sajátos arculat és kultúra jellemző, mely alól Limnosz sem kivétel. Aki erre a szigetre jön, Mirina kikötőjébe érkezik, és amilyenek a háttérben a vulkánsziklák, olyanok itt az emberek is: érdesek és meleg szívűek. Életüket a tenger határozza meg, ahogy a sziget sóbányászaiét is, akik levakarják a meleg sót a talajról, kis kosarakba gyűjtik, mintha évezredek óta nem változott volna semmi. A sziget fazekasai is úgy formázzák az agyagedényeket, ahogy az antik időkben.
Ősrégi hagyomány, hogy az értékes esővizet korsókban kell tárolni. A sziget mitológiai helyszín is, hiszen Afrodité, a szépség istennője állítólag itt kötött házasságot a sánta tűzistennek, Hephaisztosszal. Mindkét istenség templomának leletei megtalálhatóak a mirinai múzeumban. Ahogy sok más görög sziget, Limnosz sem kerülhette el a velencei uralmat, mely 1204-ben következett be, és a török uralmat sem, ami a szigetlakók számára 1478-ban érkezett el, hiszen a kis-ázsiai partoktól mindössze 60 kilométerre fekszik. csupán az 1920-as években sikerült ismét Görögországhoz csatolódnia.
Érdekesség, hogy a földtörténeti értelmezés szerinti viszonylag gyakori földrengések következtében Limnosz szigete 2014-ben 5 centiméterrel arrébb mozdult a tengeren. A májusi földrengés utóhatását csak augusztusban mutatták ki, amikor is a GPS méréseket figyelembe véve a parányi helyváltoztatás igazolhatóvá vált. Ezt mind a görög, mind pedig a török fél is megerősítette, így a sziget immár közelebb vándorolt égei-tengeri társaihoz.
