Hallószervünk, a fül, ami érzékeli, kódolja, felerősíti illetve szűri a hangokat. A csodáltra méltó, rendkívül érzékeny műszernek egy alapvető konstrukciós hibája van: nem lehet becsukni (mint pl. a szemünket). Így a hanghatásoknak kiszolgáltatottak vagyunk, amivel sokan visszaélnek.
Anatómiai szempontból a fül három részből áll: külső-, közép- és belsőfül.
A külső fül „kagylózza” a hangokat. Ezen kívül egyénenként eltérő és örökölhető esztétikai paraméterei vannak: méret, forma, dőlési- és elállási szög, stb. A férfiaké nagyobb, és gyakrabban elálló, mint a nőké.
A fülkagylón –a magas zsírtartalma mellett- az emberi test minden részének meghatározott pontja megtalálható, ami akupunktúrás szempontból bír nagy jelentőséggel.
A külső fül jellegzetes alegysége az úgynevezett cimpa, ami fülbevalók és születésnapi jókívánságok, elhelyezésére szolgál. Régebben oktató-nevelő segédeszközként is használták.
A középfület a dobhártya választja el a külsőfültől, aminek rezgés-átalakító szerepe van. Működési hibákat és a garancia megszűnését okozhatja, ha hangon kívül más is áthatol rajta (lehetőleg előzzük, vagy akadályozzuk meg a szakorvosok fülszúrási szándékát is).
A fül bedugulását, pattogását a légnyomáskülönbség okozza magaslati és légi utazások alkalmával, amit ásítással, nyeléssel szüntethetünk meg.
A belsőfül a halántékcsont mögött megbúvó labirintus. Ennek a precíziós műszernek két fontos funkciója van: hallószervként és egyensúlyozó szervként működik.
A hallás elsődleges biológiai szerepe, hogy -a többi érzékszervvel együttműködve- lehetővé tegye a tájékozódást, figyelmeztessen a veszélyre, és segít megállapítani a hangforrás irányát, helyét.
A hangot a fülünkkel halljuk, de a bőrünk, és a koponyacsontjaink is részt vesznek az érzékelésben.
Az emberi hallás korlátozott: csak a körülbelül 20 – 20000 hertz közötti rezgéstartományt halljuk, (öregkorban jóval kevesebbet), az infrahangokat és ultrahangokat nem. Ugyanakkor a füllel nem hallható hangok is hatással vannak az emberi szervezetre.
Bizonyított, hogy a magzat már a hatodik hónapban reagál az erős hangokra.
A hallásérzékelést befolyásolja, hogy a fül egy közepes ingerület-szinthez alkalmazkodik. Egyidejű hangok hatására elfedés következik be, ezért az egyik akusztikai ingert nem érzékeljük.
A zenei hallásnak számtalan változata, fokozata van a két szélsőség, az abszolút hallás és az amúzia (dallamsüketség) között.
Van, aki a hamis hangokat sem érzékeli, mások hangnevekkel megnevezik bármilyen hang -a vonatfütty, vagy a madárdal- magasságát.
A hallás speciális fajtája az abszolút hallás és a belső hallás.