Főbb építészeti stílusok az ókortól napjainkig

Ebben a cikkben sorra veszünk néhány építészeti stílust amelyek kiemelkedőek voltak, és jellemezzük őket nagyvonalakban, természetesen az időrendi sorrendet is figyelembe véve.
Az archaikus kori építészet a Kr. e. 6-5. században volt jellemző, így az ilyen stílusú építmények, amelyek napjainkban is fennmaradtak, többnyire csak templommaradványok. A kor legjelentősebb alkotásai közé tartozik az olimposzi Héra-templom.
A következő építészeti stílus már a klasszikus kor, amely a Kr. előtti 5-4. században volt jellemző, ekkor épültek többnyire a korinthoszi oszlopfős épületek. Ekkor jelentek meg az általunk is ismert ókori színházak, és piacok elődjei az ódeion és az agora. Azonban mégis a kor legjelentősebb épületei, amiket mindenki ismert, az Akropolisz, a Delphoi jósda, és a Parthenon.
A hellenizmus kora Kr. e. 330-300-ig tartott, amint látjuk nem túl hosszú ideig, azonban ekkor is születtek nagy alkotások. Ilyen például az amphitheatrum, ami az első hivatalos körszínháznak nevezhető épület. A korban a legfőbb újítás a kupolás épületek megjelenése volt, amit az ív-, és a boltozatrendszer kialakítása jellemzett. Görögországban megjelentek a hatalmas paloták, és királyi fellegvárak, amik a mai napokra sajnos már csak romjaikban maradtak meg, köszönhetően a rossz földrajzi viszonyoknak.
A görög után természetesen a római kori művészeti stílust emelhetjük ki, amely nagy változást hozott az épületek megjelenése terén. A rómaiak saját stílusuk kialakítása során mind a görög, és az etruszk stílusokat továbbfejlesztették. Ekkoriban kezdődött a luxusvillák kialakulása, amelynek jellemzője volt a medence, az óriási átriumok, a csarnokok, és pillérek valamint oszlopok. Egész Itáliában majdnem minden nagyobb városban templomokat, és agorákat emeltek, amik közül a leghíresebb a Colosseum, és a Pantheon. Egész Olaszországot a kor újítása, a hosszú kilométereken át, szó szerint a levegőben húzódó vízvezetékrendszerek jellemezték, amelyek sokszor utakként is funkcionáltak. Utóbbi építmények közül a legszebben megmaradt a Pont du Gard híd, amely Nimesben található.
A következő évszázadokban több stílus is jellemezte az építészetet, azonban a nagy változást a 10. században megjelenő román építészeti stílus hozta. Ezen stílus jegyeit leginkább a templomokon, és kolostorokon figyelhetjük meg, amelyekre jellemző volt, hogy zömök formákkal, vastag falakkal, és lőrésszerű ablakokkal rendelkeztek. Ez a stílus egyértelműen zárkózottságot mutat, valamint a kereszténység jegyeit tükrözi.
Ezt követően jelent meg a 12. század második részében a gótikus stílus, amely szöges ellentéte a romanikának. Legfőbb jellemzői a vékony épületfalak, a nagyméretű, díszített ablakok, a csúcsíves kialakítások, a külső támpillérek, fiatornyok. Többnyire templomokat, katedrálisokat, majd a stílus elterjedésével lakóházakat, várakat, és királyi kúriákat is alkottak gótikus stílusban. A hazai építmények közül kiemelhető a budavári Mátyás-templom, amely gótikus stílusban épült.
A reneszánsz stílus kiindulási pontja Észak-Itália, és azon belül is Firenze volt a 14. században. Habár mindenki a korszakot a művészeti oldaláról közelíti meg, azért az építészetben is létrehoztak ekkor jelentős alkotásokat. Jellemzően a művészek ekkor emberléptékű harmóniára törekedtek, és szerették volna újjáéleszteni a klasszikus kor művészetét a reneszánszban. A kor stílusának jegyeit leginkább a következő épületeken figyelhetjük meg: Santo Lorenzo, Pazzi-kápolna, Ruccelai palota, és Szent Péter-bazilika.
A következő stílus, a 15. században a reneszánsz stílusból kialakuló barokk lett, amelynek későbbi ágai a rokokó, és a copf. A barokk is Itáliából indult ki, és innen terjedt el egész Európában. Jellemzője, hogy az épületeket úgy alkották meg, hogy az emberekben illúziókat keltsenek az épület nagyságával kapcsolatban. Ennek jó példája a napjainkban is megtekinthető Versailles-i kastély Tükörgalériája. A stílus jellemzője továbbá, hogy az épületeket kívül-belül túldíszítettség jellemzi.
A klasszicizmus a következő nagyobb stílusirányzat, amely körülbelül 1750-1850-ig tartott. Ennek fő célkitűzése, hogy átemeljék az egykori görög és római stílusjegyeket az építészetbe, és művészetekbe. A korban számos építészeti alkotás született, amelyek a mai napig fennmaradtak, ezek közös jellemzője az egyenes és áttekinthető térelosztás. A legismertebb hazai klasszicista épületek a debreceni Református Nagytemplom, a Nemzeti Múzeum, valamint a külföldi építmények közül a párizsi Diadalív, a Madeleine- templom, a British Múzeum és a washingtoni Capitolium.
A romantika az utolsó lényegesnek, és minden művészeti irányzatot átfogónak tartható korstílus, amely a 18. században kezdődött. Ennek későbbi irányzatai az eklektika, valamint a historizmus, amelyek a 19. században jelentek meg. A romantika a régi stílusokhoz nyúlt hozzá többnyire, és ezek újraalkotásával próbálta meg saját stílusát létrehozni, melyben figyelmet kapott a neoreneszánsz, a neoromán, valamint a neobarokk. Ekkor épült többek között az Angliában híres Tower Bridge, vagy az Eiffel-torony is.
A szecesszió az 1890-es években kezdett elterjedni egész Európában, hazánkban is, és többnyire az első világháborúig tartott. A stílus lényege, hogy szakít az összes eddigi irányzattal, és egy új, modern leginkább növényi elemekből merített, természethez visszanyúló stílust hoz létre. Ez leginkább az építészetben mutatkozik meg, hazánkban például az Iparművészeti Múzeum, valamint a kolozsvári Kakas templom épült ilyen stílusban. Számos lakóház is ezt a modern irányzatot képviseli, nemcsak egyedülálló, hanem társasházak is.
Napjaink építészeti stílusa az organikus, vagy más néven szerves építészet, amelyben a hangsúly egyértelműen a természetességen van. Akik ilyen építményeket hoznak létre, úgy kell megalkotniuk az épületet, mintha szó szerint a földből nőtt volna ki. Jellemzője, hogy ember centrikus, és minél egyszerűbb módon próbálja meg lefedni a nagyobb tereket. A hazai organikus stílust képviselő építészek közül kiemelhetjük Makovecz Imrét, aki a makói Hagymaházat, valamint a Csíkszeredai templomot alkotta meg. Ehhez a stílushoz tartozik a bioépítészet is, amelynek lényege, hogy csak természetes anyagokból építkezik.

Add Comment