Az enduró motorkerékpárok nevüket az angol endurance szóból kapták, amely állóképességet, kitartást jelent. Ezt a motorkerékpár osztályt rossz utakra tervezték.
Az endurók főbb jellemzői:
– Hosszú rugóúttal rendelkező felfüggesztés, amelynek célja, hogy felszámolja az egyenetlen terepet
– A gumiabroncs futófelületének mintázata kettős felhasználású, amely célja, hogy ne csak az aszfalton, hanem a földúton is használható legyen
– Nagy, széles kerék és kézvédő
– Nagy első szárny, amelynek célja, hogy megvédje a pilótát a szennyeződésektől
– Alacsony súly
– Az endurók nagy első kerékkel (általában 21-es), valamint olyan a kormánykerékkel rendelkeznek, amely megkönnyíti a motorkerékpár egyenetlen útfelületen történő kezelhetőségét.
– Magasra szerelt első sárvédő, amely megakadályozza, hogy a szennyeződések eltömítsék a sárhányó és a kerekek közti teret.
Az endurók legjobb tapadása alacsony és közepes fordulatszámon van. A klasszikus enduró motor levegő-olaj hűtéses, és úgynevezett “száraz karteres”. Ez a kialakítás lehetővé teszi a motor működését nem tapasztalható “olajhiány” esetén, akkor is, ha a motorkerékpár az oldalára dől.
Polgári használatra szánt endurók általában 4-ütemű 1-hengeres motorokkal kaphatók, amelyek térfogata 125-650 köbcenti. Az endurókhoz hasonló motorkerékpár osztályok még a következők: krosszmotor (amely kemélyebb terepre való és felszereltsége kevésbé komfortos) és a supermoto (inkább közúti használatra, de bírja a terepet is), amely amolyan mindenes.