Kezdőlap » Látnivalók » Az ember ősidők óta jelen van

Az ember ősidők óta jelen van

Mivel a Szaharában nedvesebb időszakok is voltak, valószínűsíthető, hogy az ember igen korán, talán több százezer évvel ezelőtt már birtokába vette ezt a területet; óriási mennyiségben visszahagyott kőkorszaki eszközeit ásatások nélkül gyűjthetjük a felszínen. Így például a Líbiai-sivatag déli részén, a hosszanti dűnék közötti folyosók kavicsos felszínén ezrével találtak szakócákat. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a fával vagy csonttal megdolgozott, igen gondosan kimunkált köveket, kiderül, hogy felső oldaluk fényes, mert lecsiszolta a homokot szállító szél, az alsó viszont fénytelen, mert a homokon feküdtek, és védve voltak a csiszolástól. Ebből levonható az döbbenetes következtetés, hogy egy ilyen 100 000 évvel ezelőtt a talajra került tárgyat az óta senki nem emelt fel, és ma is abban a helyzetben van, amelyben távoli ősünk itt hagyta. Megmunkált kő, amelyet annyi évezred alatt semmi nem tudott megfordítani.

A Líbiai-sivatag mintegy 80 ezer km2 kiterjedésű homoktengerében, amelynek nagysága akkora, mint Belgiumé és Hollandiáé együttvéve, ahol nincs egyetlen vízlelőhely és nincs növény, az egyetlen élőlény egy szárnyatlan kis rovar, amely a homokon szaladgál, és színe annyira beleolvad a homokba, hogy csak akkor vehető észre, ha mozog. El tudjuk vajon képzelni, hogy itt valaha „normális”, nedves vidék terült el, fákkal, zsiráfokkal, antilopokkal, talán elefántokkal és emberekkel?

A sivatagok bizonyos szempontból hasonlítanak az óceánokra. Vannak óriási sivatagok, amelyek olyan laposak, mint a tenger: a látóhatár állandóan kör alakú, és heteken át egyenes irányban haladhat az ember. Vajon nem hasonlít-e egy az óceánon magányosan hányódó csónak arra a kis karavánra, amely egy távoli kút felé tart, az 500 km messzeségben lévő egyetlen parányi hely felé, ahol lakni lehet az óriási, veszélyes, végtelen, száraz térben? Egy csónakból éppen úgy kieshetünk, mint ahogy leszakadhatunk egy karavánról. Ellentétes, de ugyanakkor azonos veszély: az egyik oldalon túl sok a víz, a másikon nem elég. A természeti adottságokban bővelkedő helyeken kívül az ember kénytelen vándorló életmódot folytatni.

A tenger nem teszi lehetővé a letelepedést, hacsak nem a szigeteken, amelyek egyfajta óceáni oázisok, mint ahogy a pálmaligetek valóságos szaharai szigetek.

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

About Schmidt Dorina

A győri Széchenyi István Egyetemen végeztem. Imádok utazni, írni és borzasztóan sokat olvasni! :)

Ezt mindenképpen olvasd el!

Miért fontos a Nelson-hajógyár?

A Karib-tenger Antigua szigetének délkeleti partján, English Harbour város közelében található a Nelson nevét viselő …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük