A népi gyógyászatban gyakran használják a liliomfélék családjába tartozó vöröshagymát. A vöröshagyma gyógyhatás már az ókorban is ismert volt. Az ókori Egyiptomba Ízisz szent növényeként emlegették. A növekedés és a termékenység szimbóluma volt.
A középkor óta Wales jelképe lett, mivel a segítségével csatát nyertek a kelta walesiek. A történet szerint Szent Dávid szerzetes aki csak kenyéren és hagymán élt, ugyanezt az étkezést ajánlotta a katonáknak is. Majd a győztes csata után a hagyma belekerült Wales címerébe. Széles körű használata a 17-18 sz. táján terjed el. A makói vöröshagymát a 18. századra már szinte egész Európa ismerte. A hagyma különösen nyersen egészséges, mert sok benne az ásványi só és a vitamin.
Mivel rendkívüli melegítő hatása van, ezért lázas betegnek nem ajánlott fogyasztani. A tápértéke és gyógyhatás is szinte megegyezik a fokhagymáéval. A hagyma jótékony hatását már tudományosan is bebizonyították. A népi gyógyászatban főleg hurutos állapotok, légúti megbetegedéseknél alkalmazták, de vérhas ellen, sőt a pestisjárványkor is használták. Napjainkban elsősorban érelmeszesedés megelőzésére, a folyamat lassítására, valamint a szívroham rizikóinak csökkentésére alkalmazzák.
Nyersen fogyasztva kedvezően hat a koleszterinszintre és az emésztésre. Azonban nem szabad túlzásba vinni a fogyasztását, mert cukortartalma révén felfúvódást okozhat, illetve a hagyma migrénrohamot válthat ki. Baktérium ellenes hatását már nagyon régóta ismerik, emellett növeli ellenálló-képességet is. Ha nyitott sebre, pattanásra vagy baktériumok okozta kelésekre hagymát helyezünk akkor nem csak enyhül a fájdalom, hanem a tisztító, érlelő hatása miatt gyorsabb a gyógyulás.