A vörös lencse a sokszínű lencsecsalád tagja, a dél-ázsiai konyha egyik fontos alapanyaga, mely a napjainkban hódít teret. A Földközi-tenger vidéke az őshazája és a mai napig fontos szerepet játszik a dél-ázsiai, azon belül is főként az indiai hit és vallás világban.
A vörös lencse latin neve Lens esculent. A vörös lencse gyökérzete gyenge orsógyökér, amelynek elég sok elágazása van. Alacsony szára, tőben elágazó, maximum 30-50 cm-re növő vékony lehajló szárú. Az összetett leveli párosan szárnyalt és a levélnyél kacsban végződik. A vörös lencse ez egésze a hüvely kivételével pelyhesen szőrözött. A levelek hónaljában fejlődő 1-3 virágból álló fürtös virága lila, vagy lilás fehér . Öntermékenyülő. A rövid, húsos hüvelyben 1-2 magos termése júliusban takarítható be. A kerek magja lapos.
A vörös lencsét felhasználás előtt alaposan mossuk meg, azonban nem kell előre beáztatni. A sérült szemeket és a közzé keveredett szennyeződéseket távolítsuk el. A vörös lencse főzési ideje lényegesen rövidebb, mint a többi lencse fajtáé. A vörös lencse sokrétűen felhasználható, sőt bizonyos gyógyétrendekben is találkozhatunk vele. A vörös lencsét Indiában dhalként nevezik és a világszerte kapható és felhasználható az úgynevezett “dhalételek” egyik fontos alapanyaga. Curryvel, főételként vagy köretként tálalják, de őrölve lisztet is készítenek belőle, amit a papadam készítéséhez használnak, de előszeretettel készítenek Indiában kenyeret is belőle. A vörös lencse könnyen csíráztatható, a csíráját különféle salátáknál használják fel.