A véleménynyilvánításról rendelkező legfontosabb dokumentumok

Voltaire, a francia felvilágosodás kori író is hangot adott filozófiai témájú írásaiban a polgári szabadságjogok védelmének, fontosságának. Egyik híres, fennmaradt mondata: „Nem értek egyet azzal, amit mond, de halálomig védelmezni fogom azon jogát, hogy kimondja.” Voltaire ezen megállapítása később a véleménynyilvánítás szabadságának lett alapja, kiindulópontja. A politikai és társadalmi nehézségek elősegítették, hogy a különböző nemzetközi dokumentumokba és az egyes országok alkotmányaiba bekerülhessenek az embereket, állampolgárokat megillető és egyben védő jogok (méltósághoz való jog), illetve az emberi közösségek létét, szabadságát, fejlődését szolgáló jogok. Ezek a jogok együttesen alkotják az alapjogokat.

A legfontosabb nemzetközi okmányok – az Egyetemes Nyilatkozat, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint három regionális konvenció, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok 1950. évi Európai Egyezménye, az Emberi Jogok 1969. évi Amerikai Egyezménye, és az Emberek és Népek Jogainak 1981. évi Afrikai Chartája – ezen jogokat az egyetemes jogok szintjére emelték. Az igényre való utalás az Egyetemes Nyilatkozatban található meg: „Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a Nyilatkozatban megállapított jogok és szabadságok teljes hatállyal érvényesülhetnek.” Továbbvizsgálva a történelem írásos emlékeit, megtaláljuk a francia jogforrások között „Az ember és polgár jogainak” 1789-es Deklarációját, melyben a következő mondat áll: „Gondolatainak és véleményének szabad kinyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga.” Ebből a mondatból szintén leszűrhető, hogy ez a kizárólagos, embereket megillető szabadságjog sérthetetlen és csorbíthatatlan, illetve ezen emberi jog tiszteletben tartására kell mindig, mindenkinek törekedni.

Add Comment