Kit is mondanak szépnek? Ez bizony a nők problémája. Minden korban megvannak azok a trendek, amelyekhez megpróbálnak alkalmazkodni.
Az évszázadokkal ezelőtti szépségeket a szobrok és a festmények mutatják be nekünk. Haladjunk szépen korról- korra!
A termékenységet a széles csípő és a domború vonalak rejtik magukban, ezért az őskorban a fennmaradt emlékek alapján a telt idomú nők voltak az ideálok. Az ókorban, ahol a művészetek jellemzője is volt a szabályosság, az ideális nőalakot egy arányos és teltkarcsú hölgy személyében határozták meg. A középkor vallásos életfilozófiája automatikusan sugallta az erkölcsi tisztaságot és a nők egyik legfontosabb feladatára, az anyaságra összpontosított. A reneszánsz érdeklődésének középpontja az ember, az emberi test. Szabályokat alkotnak a tökéletes testre, a tökéletes arcra. A barokk a nagy formák és az ellentétek világa, így természetes, hogy a dús keblek és a széles csípő közt a női deréknak vékonynak kellett lennie. Az 1900-as évek idején már nem karcsúsították a derekukat fűzővel a nők. A könnyű és kényelmes ruhák sejtették a női idomokat. Ugyanakkor előtérbe került a smink. A ruhák változtak: volt szűkebb, hosszabb, rövidebb. Az ezredforduló körül pedig megjelent a magas, sovány nő karaktere, ma ezt modell alkatúnak mondjuk. Ma divat a sportosan kissé izmosabb női test is.
Az egyik legfontosabbról ne feledkezzünk meg: mindenki egy adottsággal születik, nem lehet mindenki magas és karcsú. Hozzuk ki magunkból a legtöbbet! Így lesz a szépség a mi tulajdonunk is. A lélek szépsége belülről sugárzik!