Mindenki tudja, hogy Pécs az egyik legtöbb történelmi emlékkel rendelkező magyar városunk. Most nem az egyetemét, nem a székesegyházat, nem az Európa-hírű tereit szeretném bemutatni, hanem egy olyan természeti csodát, melyet még maguk a Pécsiek is alig ismernek, nem is hiszik, mekkora érték található alig néhány méterre városuk egyik kedvenc kirándulóhelyétől.
A Pintér – kert nem is kert, inkább arborétum. A Tettyén található, nem messze a Tettye-park török kori romjaitól. Ezt a nyugalom szigete létrehozójáról, megalkotójáról, Pintér János, pécsi banktisztviselőről kapta a nevét. Ő volt az, aki az 1920-as években hatalmas lelkesedéssel kezdte meg botanikai tevékenységét. Az 1933-ban bekövetkezett halálkor már kialakult kert, szépen gondozott park volt a mostani arborétum helyén, de egy időben nem gondozták, így a természet visszavett egy kicsit a magából.
Meglepő módon ez jót tett a park flórájának, hiszen így egyszerre található meg benne mind a termesztett és folyamatos gondozásra szoruló növényvilág, mind a vad, emberi kéz gondozását nem igénylő fák, cserjék, virágok sokasága. E kettősségnek és természetesen a területre jellemző fantasztikus mikroklíma hatásának köszönhetően jött létre ez az atmoszféra, mely belengi a mai napig az arborétumot.
Az örökzöldek mellett megtalálható a botanikus kertben a bánáti bazsarózsa, valamint a szintén védelmet élvező csodabogyó-félék mellett még 30 olyan növényfaj, amely Magyarországon védettséget élvez.
A kéthektárnyi kertben nem csak a növények világában gyönyörködhetünk, hanem nagyon szépen ötvözték művészeti alkotássokkal is a látványt. A látogatókat szárnyas oroszlán, aranyhalas medence, pufók, vízköpő puttó (angyalka) fogadja a parkban, melyben áll egy villa is, a Pintér-villa, amely a XIX. század végén épült és jelenleg a Duna-Dráva Nemzeti Igazgatóságának a székháza. Mert azt ugye nem is kell mondani, hogy maga a kert 1977-től természetvédelmi terület.
Aki szereti a szépet, a csendet és a jó levegőt, aki ha csak néhány percre is, de szeretne kikapcsolódni rohanó világunkból, vagy csak olyan, aki éppen arra jár, annak mondom: menjen be, üljön le egy padra, pihenjen le ebben a varázslatos világban egy picit! Érezni fogja, hogy Pintér János elkezdett munkája nem volt hiábavaló!