Kezdőlap » Ünnepek » A magyarországi cigányság temetkezési szokásai

A magyarországi cigányság temetkezési szokásai

A hagyományos cigány kultúrában különös fontossággal bírnak a temetkezési szokások, illetve a halállal és a halottakkal kapcsolatos hiedelmek. Hiedelemrendszerük és hitviláguk merőben eltér a magyar hagyományoktól, ezek közösség összetartó ereje pedig nem lebecsülendő a mai kultúradeficittel rendelkező világban.
A cigányság temetkezési szokásai vallásonként eltérőek, azonban főbb vonásaikban megegyeznek. A halállal és a temetéssel kapcsolatos minden szokás hiedelemvilágukból ered, amelyeket a halállal kapcsolatos félelmek alakították ki és alapját a halottakhoz való hozzáállásuk adja. A hitük szerint a halott ember lelke valamiképpen kapcsolatban marad az élőkkel, segítség vagy ártás miatt. Gyakran maguk a családok is hosszú időn át változatlanul élőként tekintenek az elhunytra, aki így nem tud a túlvilágon megnyugvást találni. Így a halott lelkének érdekében fontosnak tartják, hogy a hozzátartozók megfelelő módon elbúcsúztassák az elhunytat.

A halál bekövetkeztekor a halottat sós vízzel mossák meg, ami tisztító erővel bír. Hitük szerint az elhunyt lelke is vissza-visszatér a testbe, ezért a halott arcát kendővel takarták le, aminek a szájfeletti részét kivágták, hogy szabadon járkálhasson a lélek. Mivel féltek ezektől a szellemektől, mindent megtettek annak érdekében, hogy az elhunyt lelke megnyugvást találjon.

A tragédia bekövetkeztétől a temetés napjáig gyertyát égetnek, ezzel világosságot biztosítva a halott számára a túlvilágon. Eltérő hosszúsággal tartják meg a virrasztást: az eredeti hagyomány szerint a halottat saját ágyában ravatalozzák fel és három napon át virrasztanak mellette. A beás cigányok, mivel félnek a halottaktól, nem a háznál szokták felravatalozni az elhunytat. A szendrődlápi cigány közösségben összesen egy éjszaka szoktak virrasztani, amin minden falubeli, de sokszor környékbeli cigány megjelenik és lerója tiszteletét. A vendégek az udvaron gyűlnek össze, a házba csak a legszűkebb család megy be. a legtöbb közösségben a nők és a férfiak külön virrasztanak.
Az egybegyűltek nép, félnépi és egyházi vallásosos énekeket énekelnek. Az oláh cigányok körében tilos a virrasztáson és a temetésen az éneklés, így a temetésen is felkérnek másik közösségbe tartozó asszonyokat, hogy énekeljenek helyettük. Mindemellett beszélgetések is zajlanak, amelyek egyes közösségekben kizárólag az elhalálozottról szólhatnak, csupa pozitív emléket hoznak fel vele kapcsolatban, míg más közösségekben szigorúan tilos a halott személyét megemlíteni.
Maga a temetés is közösségi rítus, a család, a rokonok és ismerősök részvételével. A temetési menetet a háztól muzsika kíséri egészen a temetőig, útba ejtve az elhunyt legkedvesebb helyeit. A temetésen a vajda vagy a közösség legöregebb cigány férfija mond búcsúztatót. A szertartást hangos jajgatás és felfokozott gesztusok kísérik, ami szintén a rítus része, a gyász megmutatásának rituális formája. A halott mellé temetik annak kedvenc tárgyait, ékszereit, valamint étel és italt is.
A temetést követően a muzsikus cigányok misét is szoktak tartatni, azonban ezt például az oláh cigányok a hathetes gyász után teszik csak meg. A halotti toron a szűk család mellett a rokonok és az ismerősök is részt vesznek. A temetést után hathetes szigorú gyászidőszak (pománára) következik, illetve van egy hosszabb, de már engedékenyebb egyéves gyászidőszak is. A hathetes gyászidőszak alatt a férfiak nem borotválkozhatnak, nem fogyaszthatnak alkoholt, nem zenélhetnek és többnyire feketében kell járniuk. A pománárat a szélesebb család is megtartja, míg az egyéves gyászt főleg a szűkebb család nőtagjai. A gyászidőszakok végét gyásztöréssel jelzik, amit egy táncos-zenés lakoma jelez.
Sokkal nagyobb jelentősége van a halottak emléke ápolásának is. A hozzátartozók számára fontos, hogy a sírt megfelelően gondozzák, rendszeresen friss virágot tegyenek rá. Nagyobb egyházi ünnepekkor, halottak napján, az elhunyt születésnapján és névnapján, valamint a halál évfordulóján külön figyelmet fordítanak a sír feldíszítésére, illetve ételt-italt is visznek ki a temetőbe, amit a halott számára a sírra helyeznek. A sírhoz kiérve mindig köszöntik a halottat, gyakran meg is csókolják a fejfát.
Napjainkban egyre kevesebb lehetőségük van hagyományos temetkezési szokásaik megtartására. A közegészségügyi szabályok lehetetlenné teszik, hogy akár az egyéjszakás virrasztásokat megtarthassák. Számos leírás született arról, milyen módon próbálják megoldani ezt a kérdést, például a temető ravatalozójában megtartott virrasztásokkal vagy jelképes virrasztásokkal (a halott kedvenc ruháját és fényképét ravatalozzák fel). Mivel a legtöbb család életvitelével már nem összeegyeztethető a többnapos virrasztás, a halál estéjén és a temetést megelőző éjszaka gyűlik össze a család és a barátok, hogy megemlékezzen a halottról. A virrasztás a halott lakásán történik és csendben, zenétől és hangoskodástól mentesen emlékeznek meg az elhunytról. A mai napig él a kézmosás szokása, főleg a beás cigányok körében.

Kapcsolódó címkék...

Kapcsolódó címkék...

About Schmidt Dorina

A győri Széchenyi István Egyetemen végeztem. Imádok utazni, írni és borzasztóan sokat olvasni! :)

Ezt mindenképpen olvasd el!

Halloween

Mit jelent a Halloween? Maga a szó az All Hallows (Mindenszentek) előtti estét jelenti. Az …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük